A fa természetes eredetű szerves eredetű anyag, amelynek számos különféle tulajdonsága van. A fa minőségi jellemzői a fajtól és a különböző termesztési körülményektől függően változnak. A fafaj meghatározásához elég csak alaposan tanulmányozni az anyag mintáját.
Utasítás
1. lépés
A fafaj meghatározásának fő jelei a szőlő szélessége, a mag jelenléte, az éves rétegek különböző mértékű láthatósága, a magtól a szappanig való átmenet élessége, a szív mérete és jelenléte alakú sugarak, a gyantajáratok jelenléte, számuk és méretük, valamint a fa edényeinek átmérője. További jellemzők a fényesség, a szín, az illat, a textúra, az alak és a csomók száma.
2. lépés
Olyan érett fafajoknál, mint a fenyő, a lucfenyő, a bükk és a nyár, a törzs középső része a legalacsonyabb nedvességtartalommal jelentősen különbözik a perifériától, de szinte lehetetlen szín szerint megkülönböztetni.
3. lépés
Mechanikai tulajdonságai, és nem csak megjelenése, az évgyűrűk szélességétől függenek. A tűlevelűek közül a legjobb fa a legszűkebb rétegű. A vöröses fával borított és keskeny egyrétegű fenyőt az ércmesterek között hívják, és nagyon nagyra értékelik. A széles gyűrűs fenyőt myandovának hívják, de erőssége sokkal alacsonyabb, mint az előző.
4. lépés
Ha alaposan megnézi a lombhullató fák végszakaszát, megkülönböztethet sötét vagy világos pontokat, ezek a fa úgynevezett edényei. A kőrisben, a tölgyben és a szilban a korai faterületen három sorban vannak elrendezve a nagy edények, amelyek minden éves rétegben sötét gyűrűket képeznek. Ezért nevezik az ilyen típusú fákat gyűrűs-vaszkulárisnak. Tartós és nehéz fából készülnek.
5. lépés
Nyárban, nyírban és hársban az edények alig különböztethetők meg, nagyon kicsiek. Az ilyen típusú fákat diffúz-vaszkulárisnak nevezik. Az alma, a juhar és a nyírfa keményfa. A nyárnak, a hársnak és az égernek lágy szerkezete van.