Ha korábban az ejtőernyőzés kizárólag az ejtőernyősök és az extrém sportolók számára volt elérhető, akkor most még egy „puszta halandó” is, aki betöltötte a 14. életévét és nincs egészségügyi korlátozása, meghódíthatja az eget. Az adrenalin elérése érdekében azonban fontos, hogy ne feledkezzünk meg a biztonságról, ezért az ejtőernyős és az ugrás egyéb összetevőinek minden cselekedete, beleértve a minimális magasságot is, egyértelműen szabályozott.
Optimális magasság az ejtőernyőzéshez
Elméletileg ejtőernyővel bármilyen magasságból lehet ugrani, a kérdés csak ennek az eseménynek a célszerűsége és biztonsága. Ezen megfontolások alapján meghatározták a minimális és maximális korlátozásokat. Ezek elsősorban az ejtőernyő kialakításának, valamint az ejtőernyős felkészültségének és az általa végzett ugrás típusának köszönhetők.
A kezdő ejtőernyősök általában D-5 vagy D-6 leszálló ejtőernyővel ugranak. Néha a D-1-5U ejtőernyőt is kínálják. Ez utóbbi előnye az irányíthatósága, amit a modell nevében szereplő "U" betű is bizonyít. Az ilyen ejtőernyővel történő ugrást 700–900 méter magasból hajtják végre. A lombkorona kinyílása szinte azonnal a repülőgéptől való elszakadás után következik be.
A "szárny" típusú ejtőernyőket gyakran használják ejtőernyők leszállásának alternatívájaként. Az elsőktől eltérően nem kerek, hanem téglalap alakú kupolájuk van. Több műveletet igényelnek a működéshez, de nagy manőverezhetőség és jó emelőerő jellemzi őket. A kezdők ejtőernyős "Wing" típusú ugrásokat végeznek mintegy 1200 méter magasból.
A jó edzéssel rendelkező profi sportolók általában legalább 2000 méter magasból ugranak. Ebben az esetben lehetőségük van megtapasztalni a szabad esés minden gyönyörét, ami a kezdőknek általában hiányzik. Ha az ejtőernyős bármilyen akrobatikus elem végrehajtását tervezi, akkor az ugrás magasságának legalább 3000-4000 méternek kell lennie. A kezdők ilyen magasból csak egy ejtőernyős rendszerben ugorhatnak az oktató által. Ebben az esetben az ejtőernyő, az irányítás és a lágy leszállás telepítéséért való felelősség teljes egészében a tandemmestert terheli.
Miért van szükség korlátozásokra és mi a kritikus minimum?
A minimális ugrási magasság korlátozásait nem véletlenül találták ki. Az a tény, hogy egy kis időbe telik, amíg az ejtőernyő megtelik levegővel. Ha ezeket a követelményeket figyelmen kívül hagyják, nagy a valószínűsége annak, hogy az ejtőernyőnek egyszerűen nincs ideje a végére nyitni, és az ejtőernyős leszállásakor súlyos sérüléseket szenved. A leszálló ejtőernyő teljes bevetésének kritikus minimuma 250-300 méter.
Vannak olyan kis ejtőernyők is, amelyekkel rögzített tárgyakról (hidak, sziklák, magas épületek) ugorhatnak. Ezt a sportot alapugrásnak hívják, és magas sérülési aránya miatt rendkívül extrém. Az ilyen ejtőernyővel történő ugrás minimális magassága 100-150 méter.
Az ejtőernyőzésben azonban sok rekord van, beleértve a minimális ugrási magasságot is. A rekordot, amelyet még senkinek sem sikerült megdöntenie, Tereke Spencer állította fel, aki a második világháború idején, 1945-ben, ejtőernyővel egy megrongálódott vadászgépből ugrott le alig több mint 10 méter magasból. Aligha érdemes azonban kísérteni a sorsot, és békeidőben megismételni bravúrját sürgős szükség hiányában.
