A repülőgép fedélzetén elhelyezett repülési rögzítőt a fedélzeti műszerektől kapott különféle információk, valamint a pilótafülkében folytatott beszélgetések rögzítésére és tárolására használják. Ezek az adatok segítenek a szakértőknek kideríteni a baleset okát, amikor a gép lezuhan.
A huszadik század közepén David Warren, ausztrál tudós javasolta először a repülőgépeken a repülőgépek használatát a személyzet beszélgetéseinek rögzítésére és a repülőgép-balesetek kivizsgálásának megkönnyítésére. A hangrögzítőt valamivel korábban találták ki, de eleinte csak a műszerek leolvasását rögzítette, ami nem volt elegendő a baleset okának kiderítéséhez. Ezért a repülőgépet egy berendezéssel látták el, amely a pilóták beszélgetését mágnesszalagra rögzítette, amelyet többször is fel lehetett használni, mielőtt kicserélték volna.
Még mindig nincs pontos indok a pilótafülke köznyelvi nevének megjelenésére, amelyet gyakran fekete doboznak hívnak, bár valójában élénk narancssárga. Az egyik változat szerint az a lényeg, hogy kezdetben a felvevőt kívülről feketére festették, így a filmre káros napfény, amelyen a műszerek leolvasását rögzítették, nem került be a testbe. Mások azzal érvelnek, hogy a hangrögzítőt csak azért hívják fekete doboznak, mert egy ilyen névhez valami titokzatos dolog társul, titok és esetleg annak biztonságos nyilvánosságra hozatala.
A pilótafülke speciális váza lehetővé teszi, hogy ellenálljon a hatalmas terheléseknek, minden adatot érintetlenül tartva. A felvevő készüléket tökéletesen védi a tűz, és hosszú ideig víz alatt lehet, az információk károsodása nélkül. A készülék megkeresésének megkönnyítése érdekében pedig egy speciális jelzőfénnyel van felszerelve, amely vészhelyzeti rádiójeleket továbbít.
A huszadik század hatvanas évei óta minden repülőgép felszerelése kivétel nélkül, a repülőgépek felvette a kötelező eljárás státusát. Egy ideig hangrögzítőt szereltek a utasszállító élére. Később azonban helyesen hajtották hátulra, mivel a pilótafülke hajlamos a legtöbbet szenvedni egy ütközés során.