A filozófia az egész világ általános elmélete, elmélet az ember helyéről a világban. A filozófia tudománya körülbelül 2500 évvel ezelőtt alakult ki a keleti országokban. Ez a tudomány fejlettebb formákat nyert az ókori Görögországban.
A filozófia abszolút minden tudást megpróbált magába foglalni, mivel az egyes tudományok nem adhatnak teljes képet a világról. A filozófia fő kérdése - mi a világ? Ez a kérdés két irányban tárul fel: Platón filozófiai idealizmusa és Demokritosz filozófiai materializmusa. A filozófia nemcsak az embert körülvevő világot, hanem az embert is közvetlenül próbálta megérteni és megmagyarázni. A filozófia tudománya a kognitív folyamat eredményeit igyekszik maximálisan általánosítani. A világ egészét kutatja, nem pedig a világ egészét.
A "filozófia" szó görögül a bölcsesség szeretetét jelenti. Az ősi tudós, Pitagorasz úgy vélte, hogy a filozófia bölcsesség, és az ember vonzza, szereti. De ez a koncepció nem fedi fel a tartalmat.
A filozófia túllépve a kifejezést az emberi szellemiség összetett, változatos formája. Különböző szempontokban mérlegelik. Az emberiség világról szóló sajátos ismereteivel foglalkozó filozófia segíti az embereket a világ megismerésében. Bizonyos esetekben a filozófia vallásként működik.
A filozófia fő kérdése a lét és a gondolkodás, a szubjektív és az objektív, a természet és a szellem, a testi és a szellemi, az ideális és az anyagi, a tudat és az anyag stb. Kapcsolatának kérdése. A filozófia fő kérdésének két oldala van: mi az elsődleges és mi a másodlagos; a megismerhető világ, vagy az emberi gondolkodás képes-e megismerni a világot abban a formában, amelyben az elméjében látható, vagy hogy az ember körüli világról alkotott gondolatok hogyan viszonyulnak ehhez a világhoz.
Az első oldalt tekintve két kulcsfontosságú terület volt - a materializmus és az idealizmus. A materializmus gondolata szerint a tudat elsődleges alapja az anyag, a tudat pedig másodlagos az anyagtól. Az idealisták ennek ellenkezőjét mondják. Az idealizmus objektív idealizmusra (szellem, tudatosság létezett korábban, az embertől elkülönülten - Hegel, Platon) és szubjektív idealizmusra (alapja az egyéni emberi tudat - Mach, Berkeley, Avenarius) is fel van osztva. Van valami közös a szubjektív és az objektív idealizmus között a filozófia kulcskérdésének első irányát illetően, vagyis az, hogy egy ötletet vesznek alapul.
Az ókor filozófusai a két oldalt is kétértelműen kezelték. A szubjektív idealizmus az alapálláson alapult: a világ nem teljesen felismerhető, a szenzáció az egyetlen tudásforrás. Hegel szerint megismerhető az ember gondolata, gondolkodása, szelleme és az abszolút eszme. Feuerbach azzal érvelt, hogy a megismerés folyamata pontosan az érzésekkel kezdődik, de az érzések nem reprezentálják teljes mértékben a környező valóságot, és a megismerés folyamata az észlelésen keresztül következik be.
