A modern tengeralattjáró egy hatalmas technikai komplexum, amely képes hatékonyan megoldani a harci küldetéseket, miközben sebezhetetlen marad az ellenség számára. A hajó egyik legfontosabb manővere a búvárkodás. A csónak víz alatti helyzetbe helyezése figyelmet és pontosságot igényel az összes művelet végrehajtása során.
Normál tengeralattjáró merülés
A búvárkodás alatt a tengeralattjáró felszínről átmerülő helyzetbe történő átmenetét értjük. Ugyanez a típusú manőver magában foglalja a búvárkodás mélységének megváltozását, amikor a hajó a vízoszlop alsó szintjére megy. Merülés közben a fő előtét speciális tartályait vízzel töltik fel. Merülve a csónak a vízszintes kormányok segítségével megváltoztathatja a merülési mélységet.
A szokásos merülést két szakaszban hajtják végre, és leggyakrabban rossz manőverezési feltételekkel rendelkező területeken, edzés céljából és a hajóparancsnok döntése alapján hajtják végre. Ebben az esetben először a végső előtéttartályokat töltik fel, majd a tartályok középső csoportját. Normál manőverezés közben a gyors merülési tartály üres marad.
A merülést előkészítés előzi meg: a raktéreket leeresztik, a rekeszeket szellőztetik, ellenőrzik az akkumulátor állapotát. A merülési pontot előre kiválasztják. Amikor megközelítjük, a hajó útját leállítjuk. A víz alá kerülést egy speciális csapat előzi meg, amely szerint a személyzet elfoglalja a helyét, a hivatalos ütemtervnek megfelelően.
A felszíni helyzet megfigyelése átkerül az összekötő toronyba, és rádióberendezéssel vagy periszkóp segítségével történik. Merülés után a hajó az úgynevezett helyzetbe kerül. A személyzet most ellenőrzi a hajótéreket, hogy megállapítsa, mennyire jól van lezárva a hajótest.
Hogyan hajtják végre a sürgős merülést
Harci helyzetben előfordul, hogy a hajót a lehető leggyorsabban el kell meríteni. Ez általában csak egy harci váltást jelent. A sürgős merülés jelét a hajóparancsnok vagy az őrtiszt adhatja. Miután meghallotta az „All down” parancsot, a hídon lévő személyzet azonnal leereszkedik a tengeralattjáróba, és a beérkező parancsokat követve elfoglalja helyüket.
Ezzel egyidejűleg kikapcsolják a dízelüzemeket és az orr-tengelykapcsolókat, a külső nyílásokat és a tengelyeket lecsapják, amelyeken keresztül levegőt juttatnak a dízelekhez. Az őrtiszt bezárja a felső összekötő tornyot. Megkezdődik a fő előtéttartályok feltöltése, az elektromos motorok be vannak kapcsolva. A gyors merülési tartályt kiürítik és felkészítik a manőverre.
Sürgős merülés során a legénység különös figyelmet fordít a hajó helyzetének folyamatos ellenőrzésére. Erre azért van szükség, hogy a növekvő kárpit ne lépje túl a megengedett értéket, mivel ebben az esetben a hajó elveszítheti felhajtóerejét. Óriási szerepet játszik itt a hajóparancsnok tapasztalata, valamint a személyzet világos és összehangolt munkája.