A sós talajok nehezen művelhetők, a felső szintekben magas a sótartalom. Az ősszel történő javításuk érdekében speciális öblítést kell végezni.
A sós talaj olyan talaj, amely profiljában sok oldható sót tartalmaz. Az ilyen talaj felső rétegében a sótartalom elérheti a 60 százalékot. Az egyetlen növény, amely erősen szikes talajban képes növekedni, a halofiták.
Hogyan alakulnak ki a sós mocsarak
A szikes talajok ásványi anyagokkal vagy szikes kőzetekkel dúsított altalajvizek hatására keletkeznek. Gyakran előfordulnak félsivatagokban, sivatagokban és déli pusztákon, ahol hatalmas területeken is kiterjedhetnek.
A felszín alatti vizek közeli előfordulási helyein, az effúziós rezsim körülményei között, erősen elpárolog a víz a talaj felszínéről. Ha a talajvíz ásványi anyagokat tartalmaz, akkor párolgás után a sók lerakódnak a talaj kapillárisaiban. Idővel a tartalmuk százalékos aránya növekszik. Néha sómocsarak alakulhatnak ki a helytelen öntözés, a nátriumban, klórban és kénben gazdag halofita növények mineralizációja, a só lerakódása szél segítségével stb.
Mi a sós talaj
Megjelenésében a sós mocsarak kövérre, feketére és nedvesre oszlanak. A kövér sós mocsarakra jellemző a magas nátrium-szulfát-tartalom, ami miatt a felső talaj lazává válik. A fekete sós mocsarak sok szódát tartalmaznak. Ez a talaj rosszul átereszti a nedvességet, az öntözés során barna tócsák képződnek rajta.
A nedves sós mocsarak jellegzetes jellemzője a felszínen sötét, kemény kéreg, amely alatt vízzel telített talajréteg található. Ilyen sós mocsárban magas a kalcium-klorid- és magnéziumtartalom, mivel képesek elnyelni a levegőből a vízgőzt, a talaj nedvességgel telített.
Szikes talajok és mezőgazdaság
A sós mocsarakban gazdag sók oldata megakadályozza a növények gyökereinek tápanyagellátását. Tavasszal az ilyen talaj sokáig nem szárad ki, de száradás után kemény kéreggel borítja, és rendkívül nehezen feldolgozható. Erősen szikes talajon előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem nő, vagy elpusztul.
A sós talajok javítása érdekében vissza kell szerezni, vagyis meg kell mosni a talajt a sóktól. A meliorációt általában ősszel, szeptembertől decemberig végzik. Célszerű az öblítés után a sós vizet a helyszínről egy másik helyre átöblíteni.
Rekultiváció céljából egy jól kiásott területet 10-20 négyzetméteres szektorokra osztanak, majd ömlesztett hengerekkel veszik körül és töltik meg vízzel. A helyreállítás akkor lesz hatékony, ha a helyszínen jó a természetes vízelvezetés, különben a sóoldat egyszerűen mélyebbre süllyed a talajban, és idővel újra emelkedhet.
