A térképek és a térképrajz kulcsfontosságú a teljes földfelszín felszínének tanulmányozásához. A térképeknek köszönhető, hogy az emberiségnek sikerült rendszereznie a különböző korszakok forrásaiból származó földrajzi információkat. A térképek és a térképészet fejlődése végigkísérte az emberiség teljes történetét.
A legrégebbi térképek
A legrégebbi térképészeti adatokat Camonica (Olaszország) területén találták sziklafestmények formájában. A régészek bronzkorra datálták őket. Más szavakkal, a közeli folyókat és erdőket sematikusan ábrázoló térképek már Kr. E. 3500-ban megjelentek, jóval az írás megjelenése előtt a régióban. Ez arra utal, hogy az emberek már ekkor megértették és felismerték egy felület sematikus ábrázolásának fontosságát. A papíron a legrégebbi fennmaradt térkép a torinói Papyrus térkép, amely a torinói egyiptomi múzeumban látható. A Nílus egyik kiszáradt mellékfolyóját - Wadi Hammamat - ábrázolja. Tény, hogy ebben a régióban az ókori egyiptomiak aranyat, rézet, ónt és követ bányásztak. Nehéz volt ezeket a rakományokat szárazföldön az ország északi részére szállítani, ezért folyami kommunikáció segítségével szállították őket. Meglepő, hogy ezen a térképen maga a folyó leírása mellett vázlatosan ábrázolták bizonyos hasznos erőforrások előfordulási helyeit a folyó ártér közelében.
A kartográfia másik tárgya az agyagban ábrázolt babiloni világtérkép. Ezt a kiállítást a londoni British Museum állítja ki.
Ógörög térképészet
Olyan ókori görög filozófusok tudományos munkái, mint Eratosthenes, Hipparchus, Claudius Ptolemyosz, valóságos lendületté váltak a feltérképezés fejlesztésében. Eratosthenes először tudta ábrázolni a földrajzi szélességet és hosszúságot a térképeken. Hipparchus és Claudius Ptolemy elkészítették a térképezésről szóló első tankönyvet. Érdemes elmondani, hogy akkor is megkérdőjelezték a földfelszín síkjára vonatkozó állítást. Például Anaximander úgy vélte, hogy a Föld henger alakú.
Középkorú. Arab térképészet és az iránytű megjelenése
Ebben a korszakban a térképészet fejlődése lelassult. Az akkori összes európai tudós hajlamos volt azt hinni, hogy a Föld még mindig lapos alakú. Az arabok átvették a térképezés ptolemaioszi technikáját, komolyan fejlesztve azt. Például felhagytak a szélesség meghatározásával a nap magassága alapján, miután megtanulták ezt a csillagos égnek köszönhetően sokkal nagyobb pontossággal megtenni. Abban az időben a legősibb kínai találmány, az iránytű érkezett Európába. Ez feltűnést keltett a korszak földrajzkutatói között. Megjelentek az úgynevezett "portolánok" - a történelem első hajózási térképei, amelyek partjának körvonalai meglehetősen közel vannak a modern térképekhez.
A korszak világának legrészletesebb térképét az arabok, nevezetesen az utazó Al-Idrisi készítette.
Reneszánsz és újkor
Ez az idő elválaszthatatlanul kapcsolódik a korszak nagy földrajzi felfedezéseihez. Kolumbusz 1492-ben felfedezte az új szárazföldet, és fokozott érdeklődést váltott ki a térképészet iránt. 1530-ra Amerika partjait teljesen feltárták és feltérképezték. A korábban elkészített térképek részletes tanulmányozása, valamint Ausztrália és Ázsia partvidékeinek leírása oda vezetett, hogy Gerhardt Mercator és Abraham Ortelius elkészítette a Földgömb első atlaszát 1570-ben Németországban. Munkájuknak köszönhetően elfogadták a kartográfiai adatok megjelenítésének egységes rendszerét. A 18. században Franciaországban meg lehetett mérni a tengerszint feletti magasságot, ami az első topográfiai térképek elkészítéséhez vezetett.
Századi és modern kartográfia
A 20. század második évtizedére az emberiségnek sikerült pontosan leírnia az egész földfelszínt. A topográfiai felmérések az egész világon a század közepéig folytatódtak. Számos térképet találtak ki az élet különböző területein történő használatra: táj, navigáció, a csillagos ég, a tengerfenék térképe stb.
