A szarvas sisak ötlete gyakran társul a durva északi harcosok - a vikingek - képével. Ezt a sztereotípiát szorgalmasan megerősíti a modern mozi és az áltörténeti regények egy része.
A mítoszok és a legendák nem tűnnek fel a semmiből. Mindig van forrásuk és követőik. A szarvas sisakos háborús északiak képe még a XX. Század eleje előtt kialakult, és íze miatt nagyon népszerűvé vált. Ennek ellenére nagyon távolról kapcsolódik a valósághoz.
A szarvas sisakok mítoszának felemelkedése
A 19. században a különböző európai államokban egyszerre nőtt az érdeklődés a történelmi és mitológiai örökség iránt. Tehát Nagy-Britanniában az Arthur királyról és a druidákról szóló legendák új hírnévre tettek szert, Németországban pedig népszerűvé vált a középkori teuton lovagok témája. A skandinávok, akik szintén nem idegenek a mitológia újjáéledésétől, az ősi hősi sagák tanulmányozása felé fordultak.
Közülük találták meg a Fridtjof Saga-t, amelyet az ókori Izlandon hoztak létre, és Gustav Malström svéd művész illusztrációjával újranyomtatták. Az ábrán a főhős fejdíszét sárkányszárnyak és kis szarvak díszítették. 1825 után a saga nemcsak otthon szerzett népszerűséget, és a "Viking" szó először szilárdan meghonosodott az angol nyelvben (előtte a "Dane", "Norman" szavakat használták) egy emlékezetes vizuális képpel kombinálva.
Történelmi valóság
A 10. századból származó egyetlen valódi viking kori sisakot Norvégiában találták meg egy sírdomb feltárása során. Nincsenek rajta szarvak. Hasonlít egy vaslemezből készült kerek sapkára, amelyhez a szem védelme érdekében vasszemüveg van rögzítve. Hasonló, a viking előtti időszakra visszanyúló sisakokat találtak Wendel temetésénél Valsjordban (Uppland régióban és a svédországi Gotland-szigeteken). A történészek úgy vélik, hogy a legtöbb viking csupasz fej nélkül vagy egyszerű bőrsisakot viselt. Ha vas sisakokat használtak, akkor csak a vezető vezetők, vezetők.
Akik valóban szarvas sisakot viseltek, azok a kelta papok voltak. Az Európában talált szarvas sisakok nem a viking korból (700-1100) származnak, hanem a vaskorból (Kr. E. 800 - Kr. E. 100). Ezek közül a leghíresebbet a Temze találta meg az 1860-as években. Díszítésének eleganciája arra utal, hogy nem háborúkra, hanem szertartásokra hozták létre. A keltáknak nagyon elterjedt szokása volt ilyen fejdíszítés a különféle vallási szertartások alkalmával Cerunnos, az agancsos isten tiszteletére. Valószínűleg egy ilyen szimbólum termékenységet és újjászületést jelentett, mivel az agancsok évente hullanak és visszanövekszik.
