A szocializáció a legfontosabb folyamat, amely a társadalmi normák személy általi asszimilációjához és újratermeléséhez kapcsolódik. Ez egy sokoldalú folyamat, amely az ember egész életében folytatódik. A szocializáció azonban különösen fontos az óvodás és általános iskolás korú gyermekek számára.
Elválaszthatatlanok
Érdemes elmondani, hogy az oktatás és a szocializáció elválaszthatatlanul összefügg egymással. Az oktatás a személyiség kialakulásának szerves eleme. Ez az ismeretek, a magatartási szabályok, az etikai normák céltudatos átadásából áll az idősebb generációtól a fiatalabbig.
Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a "szocializáció" kifejezés még nem volt elterjedt, helyébe az "oktatás" szó lépett. Jelenleg azonban a pszichológusok és a szociálpedagógusok arra a következtetésre jutottak, hogy a szocializáció tágabb fogalom, beleértve az oktatás folyamatát is.
Általánosságban, ha a nevelés lényegéről, mint az egyén szocializációs folyamatának egyik összetevőjéről beszélünk, akkor annak sikeres megvalósításához a társadalom mindenféle pedagógiai gyakorlatot biztosít. Az évek során próbákon és hibákon keresztül fejlődtek.
Teljes értékű személyiség felnevelése nélkül lehetetlen elképzelni annak szocializációját egészében. Bármit is mondhat, de az ember nem élhet a társadalmon kívül, egy saját fajtájú társadalmon kívül. Bizonyos szintű oktatás nélkül pedig lehetetlen együttélni ebben a társadalomban más egyénekkel.
A gyermekneveléstől az önképzésig
Az oktatás kívülről befelé épül. Vagyis eleinte a szülők példát mutatnak a gyermek számára, megmutatják neki, hogyan kell viselkedni egy adott helyzetben. Emlékszik, lemásolja a felnőttek viselkedését, miközben még mindig belülről nem veszi észre, miért lehet egyes cselekedeteket végrehajtani, másokat nem. Ez a nevelés külső formában.
Ideális esetben, amikor a gyermek felnő és bejut a társadalomba, a külső nevelés belsővé válik, ami az élet etikai normájává válik. Így az oktatás önképzéssé fejlődik.
Azonban a gyermek nem csak azáltal szerzi meg az oktatást, hogy "belevágja" belé az általánosan elfogadott normákat. Spontán képet kap az oktatásról, éppen attól a társadalomtól, amelyben már élt. Ez gyakran öntudatlanul történik. A szülőknek tudniuk kell, hogy számára rendkívül fontos az a társadalom, amelyben a gyermek megkapja az első és a legfontosabb ötleteket, mindenféle társadalmi szerepet kipróbál. Ezért minden tőle nyert jó, csakúgy, mint a rossz, azt kockáztatja, hogy szilárdan megalapozzák a növekvő ember nevelését.
Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az oktatás a szocializációs folyamat fő alkotóeleme. A személyiségi szocializáció olyan fontos elemével, mint a nevelés, a szociálpedagógusok megkülönböztetnek olyan összetevőket, mint a tanulás, a felnövés, az alkalmazkodás stb.
