Az egyén szocializációja a társadalommal való interakció folyamata, amelynek során az egyén asszimilálja a társadalmi tapasztalatokat. Egy személy értékrendet, ismereteket, viselkedési normákat alkot, amely lehetővé teszi számára céljai megvalósítását, más emberekkel való sikeres interakciót és a társadalom befolyásolását.
A szocializáció kétoldalú jellege
Általában a szocializációt az ember társadalomba való belépésének, a társadalmi tapasztalatok asszimilációjának és a személyes értékorientációk kialakulásának a más emberekkel való interakció révén értik. Innen nézve a szocializáció fontos az ember számára, mert segít abban, hogy teljes értékű embernek érezze magát, felfedezze a hasznos tevékenységekben rejlő lehetőségeket, megértse saját céljait és érdekeit, és végül jól érezze magát a társadalomban.
A szocializáció második oldala a társadalmi tapasztalatok egyén általi újratermelése, amely az aktív társadalmi tevékenység miatt következik be. A megszerzett ismeretek és készségek nem csupán "poggyászok" maradnak, hanem a szocializálódó egyének következő generációi számára adódnak. Ebből a pozícióból a szocializáció hasznos a társadalom számára - ennek köszönhetően fejlődik, egyre több új aktív taghoz jutva.
A szocializáció fő szakaszai
Az emberi szocializáció több szakaszban fejlődik. Az elsődleges szocializáció gyermekkorban következik be, amikor a család a társadalmi tapasztalatok fő forrása a gyermek számára. Elsősorban a családi értékek asszimilálódnak, a családnak köszönhető, hogy az egyén fokozatosan belép a többi társadalmi közösségbe. A másodlagos szocializáció az ember egész életének végéig bekövetkezik, és az elsődleges eredményeire kerül.
A másodlagos szocializációnak köszönhetően az egyén kezdi magát egy társadalmi csoport részének tekinteni: vallási, politikai, szakmai stb. Még akkor is, ha az ember azt mondja magáról: „szeretek focit nézni”, „szívesen járok a fürdőbe barátokkal”, „online játékokat játszok” - ez azt is jelzi, hogy sikeresen szocializálódott különböző társadalmi csoportokban érdekcsoportokban).
A társas tapasztalatok általában hasznosak az ember számára és gyakorlati értékkel bírnak, de súlyt is nehezíthetnek rá. Ezután zajlik a reszocializáció - a régi attitűdök és értékek helyettesítése újakkal. Ebben a folyamatban az a legfontosabb, hogy az ember tudja, milyen új értékekre kell összpontosítania, különben a reszocializáció nem a legjobb módon megy, ami különféle (jogi és társadalmi) jogsértéseket von maga után. Az utolsó lépés a deszocializáció. Ez a folyamat a munka befejezésének (nyugdíjba vonulás) pillanatától az egyén életének végéig tart. Társadalmi köre élesen szűkült, és a társadalom más tagjaival való interakció problematikussá válik.