Az ókori Rómában megjelent Columbarium ma is az elhunyt maradványainak megőrzésére szolgál. A hagyományos temetkezési helyek alternatívája, megőrzi szeretett személyének elmaradhatatlan emlékét a márványtábla alatt található szép fülkékben.
Az ókortól kezdve az emberiség nem volt hajlandó elhinni, hogy minden lét halálsal végződik. A rómaiak egy gyönyörű legendával álltak elő, miszerint a halál után az ember lelke galambba költözik. A „halál”, a „temetés” szavakat minden mással helyettesítették. Itt kezdődött a hagyomány - a temetkezési helyet "columbarium" -nak hívták, amely latinból fordítva "galambdúcot" jelentett. Az ókori Rómában nagy épületek formájában építették őket, amelyek félköríves fülkeiben temetkeztek.
Tüzes temetés
A keresztény temetések gyakorlatában az elhunytak sokáig égetése pogánynak számított, és tilos volt. Azonban a 16. században, amikor Európában szörnyű betegségek járványai merültek fel, a hamvasztás fokozatosan a gyakorlatba lépett. Eleinte temetkezési rablókat használtak erre, de ez nem volt túl hatékony módszer.
A 19. század végén egy német Siemens mérnök kidolgozott egy kemencetervet, amelyben forró levegősugárral testeket égettek el. Az első krematórium az olaszországi Milánóban épült, az építkezés gyakorlata fokozatosan elterjedt egész Európában. A Szovjetunióban a krematóriumot először Moszkvában építették 1920-ban.
A krematóriumok mellett számos fülkével ellátott falakat emeltek, ahol égetés után hamuval ellátott urnákat telepítettek. Az urnákat márványtáblák borították, amelyeken feltüntették az elhunyt nevét és életévét. A fülkék nagyon hasonlítottak a galambketrecekre, az elfeledett római név azonnal felidéződött. Így kapták a temetkezési helyek a "kolumbáriumi temető" nevet.
Az utolsó menedék
A szomorúság falai nagyon kényelmes temetkezési típusok, a hagyományos emléktemetésekkel ellentétben nem igényelnek karbantartást. A kolumbárium külön helyét lefedő márványtáblák sok éven át megőrzik vonzó megjelenésüket. A hamvasztás után általában temetkezési helyekre padokat és pavilonokat telepítenek, amelyekben a rokonok és barátok tiszteleghetnek egy kedves ember emléke előtt. A bánat falai méltóságteljes és esztétikus megjelenéssel bírnak. A hamvasztás a közelmúltban széles körben elterjedt a nagyvárosokban a következő előnyöknek köszönhetően:
- a hamuval ellátott urna nem sok felhasználható helyet foglal el;
- bármikor el lehet temetni egy rést, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az első urnának a telepítése óta;
- a szezonalitás nem befolyásolja az urna telepítését;
- nem igényel komoly anyag- és munkaerőköltségeket.
A Bánat Fal jó alternatíva a hagyományos földi temetkezéshez. A hamvasztás utáni temetkezések a fali fülkékben nagy múltra tekintenek vissza, ennek a módszernek megvannak a maga előnyei. A lényeg azonban nem az, hogyan temetik el az emberi testet, hanem az, hogy tisztelettel emlékeznek-e rá, továbbadva annak emlékét az utódoknak.