A magasságváltozással a hőmérséklet és a nyomás jelentős változásai figyelhetők meg. A terület megkönnyebbülése nagyban befolyásolhatja a hegyvidéki éghajlat kialakulását.
Utasítás
1. lépés
Szokás különbséget tenni a hegyi és a magas hegyi éghajlat között. Az első 3000-4000 m-nél kisebb magasságokra jellemző, a második - magasabb szintekre. Meg kell jegyezni, hogy a magas hatalmas fennsíkok éghajlati viszonyai jelentősen eltérnek a hegyvidéki lejtőkön, völgyekben vagy egyes csúcsokon mért feltételektől. Természetesen eltérnek a síkság feletti szabad légkörre jellemző éghajlati viszonyoktól is. A páratartalom, a légköri nyomás, a csapadék és a hőmérséklet meglehetősen erősen változik a magasságtól.
2. lépés
A magasság növekedésével a légsűrűség és a légköri nyomás csökken, ráadásul csökken a por és a vízgőz tartalma a levegőben, ami jelentősen növeli a napsugárzás átláthatóságát, intenzitása pedig a síkságokhoz képest jelentősen növekszik. Ennek eredményeként az ég kékebbnek és sűrűbbnek tűnik, és megnő a fényszint. Átlagosan minden 12 méteres emelkedésnél a légköri nyomás 1 Hgmm-rel csökken, de a konkrét mutatók mindig a tereptől és a hőmérséklettől függenek. Minél magasabb a hőmérséklet, annál lassabban csökken a nyomás, miközben emelkedik. A képzetlen emberek már 3000 m magasságban is kényelmetlenséget szenvednek az alacsony vérnyomás miatt.
3. lépés
A levegő hőmérséklete a troposzféra magasságával is csökken. Sőt, ez nemcsak a terep magasságától, hanem a lejtők kitettségétől is függ - az északi lejtőkön, ahol a sugárzás beáramlása nem olyan nagy, a hőmérséklet általában észrevehetően alacsonyabb, mint a déli. Nagy magasságban (alpesi éghajlaton) a hőmérsékletet firn mezők és gleccserek befolyásolják. A fenyőmezők olyan speciális szemcsés évelő hóterületek (vagy akár átmeneti szakasz a hó és a jég között), amelyek a hóhatár felett képződnek a hegyekben.
4. lépés
Télen a hegyláncok belső területein a hűtött levegő stagnálása fordulhat elő. Ez gyakran hőmérséklet-inverzióhoz vezet, azaz a hőmérséklet növekszik a magasság növekedésével.
5. lépés
A hegyekben a csapadék mennyisége egy bizonyos szintig növekszik a magassággal. Ez a lejtők expozíciójától függ. A legnagyobb csapadékmennyiség azokon a lejtőkön figyelhető meg, amelyek a fő szelekkel néznek szembe, ez az összeg ráadásul megnő, ha az uralkodó szél nedvességtartalmú légtömegeket hordoz. A szélirányú lejtőkön a csapadék növekedése, ahogy emelkedik, nem annyira észrevehető.
