A "babona" szót az egyházi szláv nyelvről "hiú, hiú hit" -re fordítják. Így ennek a jelenségnek már a neve is hangsúlyozza az értelmetlenségét, de ez nem akadályozza meg sok embert abban, hogy nagyon komolyan vegye az előjeleket és egyéb babonákat.
Mindenki ismeri a babonákat egy-egy fokon. Még egy művelt ember is észreveheti - legalábbis viccként: "A fekete macska átment az úton, most nem lesz szerencse." Van, aki komolyabban gondolja. Még bizonyítékokkal is szolgálhatnak: "A jobb kezem viszketett a múlt hónapban, és megnyertem a díjat."
Valójában az emberek keze gyakrabban viszket, mint bónuszok, ajándékok vagy egyéb "nyereség", ami vélhetően viszketést jelez a jobb tenyérben. De ha nem történt semmi, akkor nincs mire emlékezni, és a megvalósult előjelre biztosan emlékezni fognak. A babona azonban még ebben az esetben sem gondol arra, hogy milyen kapcsolat állhat fenn az egymástól oly távol eső jelenségek között.
A babona eredete
A jelek eredetét a mitológiai gondolkodásmódban kell keresni. Az emberi világfelfogásnak ez az ősi formája egy különleges "világ", ahol különös törvények működnek.
Ennek a világnak a fő rendszerformáló elve a tér felosztása "sajátunkra", a házhoz kapcsolódóan és "idegenre", szörnyek és szellemek által lakva. A terek érintkezését veszélynek tekintik, és minden, ami az "idegen" területhez tartozik, nem kelt bizalmat. Innen származik például az a tilalom, hogy a küszöbön keresztül köszönjenek, és kitakarítsák a házat, ha valaki közel áll hozzád.
Még az "űrében", nem is beszélve az "idegenről", az ókori embert számos szellem - gonosz és jó - vette körül. A gonosz kárt tehet, a jó megbüntethet, ha az emberek feldühítik őket. Ennek megakadályozása érdekében a szellemeket áldozatokkal kellett volna csillapítani. Erre például egy új helyre költözéskor került sor - végül is voltak saját parfümjeik. Az ilyen áldozatok távoli visszhangja az a meggyőződés, hogy a háziállatnak kell elsőként belépnie egy új lakásba.
A szellemek állatok leple alatt rejtőzhettek, így a babonák továbbra is félnek a fekete macskáktól. Ha nem tudsz kijönni a szellemekkel, akkor meg kell próbálnod legalább megtéveszteni őket. Ezért kívánták a vadásznak, hogy "se szösz, se toll" - hadd gondolják a szellemek, hogy nem vadászni fog, és ne avatkozzanak bele.
Végül pedig a mitológiai és mágikus gondolkodás fő elve: a hasonlat hasonlót szül. Ebből hatalmas számú jel következik: a mellkasok kinyitásának és a csomók kinyitásának szokása, ha nő van a házban, az a meggyőződés, hogy egy üres vödörű nő balszerencsét hoz (hiába, "hiába" ment el)) és még a modern hallgatók szokása is, hogy "boldog" ugrót tesznek fel a vizsgára. amit egyszer sikeresen letettem.
A babona pszichológiája
A modern ember a mitológiai gondolkodás prizmáján keresztül már nem képes felfogni a világot, de babonák formájában lévő töredékei tovább élnek. Elképesztő vitalitásuk annak a ténynek köszönhető, hogy illúziót adnak az embernek egy olyan helyzet kezelésére, amikor a valóság megadja neki a véletlen erejét. Nem csoda, hogy a babonák a pilóták, a tengerészek és a művészek: az időjárás szeszélyei ugyanolyan kiszámíthatatlanok, mint a közönség reakciója. A szerencsejáték szerelmeseinek, amelyek teljes egészében esélyeken alapulnak, szintén sok jel lesz.
A babona tehát egyfajta pszichológiai "mankó" szerepét töltheti be, de a mankó még mindig bénító hovatartozás. A magabiztosság megszerzésének kísérletével kezdve egy babona még több félelem kegyében találja magát: 13-án, egy törött tükör, pénteken egy fontos tárgyalások előtt elveszett talizmán - minden fenyegetést jelent, minden rendezetlen lesz.
A babonák kétségtelenül történelmi szempontból érdekesek, mint a távoli ősök világának régóta eltűnt felfogásának "szereplői". De a modern ember nem használ kőbalta, és nem ad rosszul feldolgozott állatbőrt! A babona "kipróbálása" szintén nem éri meg.
