A villa Európába érkezése előtt a legtöbben csak egy kést és egy kanalat használtak az ételbevitel megkönnyítésére, és nagy darab ételeket egyszerűen csak a kezükkel vittek el. Bizonyos esetekben a gazdag emberek étkezés előtt különleges kesztyűt viselhettek, amelyeket evés után egyszerűen kidobtak.
Előfordult, hogy az arisztokraták két kést is használtak, egyikükkel élelmet vágtak, a másik pedig tányérról hozott ételt a szájukba. Mondhatjuk, hogy az egyik kés villaként szolgált, bár természetesen nem erre volt adaptálva.
Bizánc - a villa szülőhelye
A villát a 9. század környékén említik először a Közel-Keleten. Kezdetben a villának csak két villája volt, és egyenesek voltak, így ezt az evőeszközt csak étel felfűzésére lehetett használni, teljesen lehetetlen volt bármit villával kanalazni.
A tizenegyedik században a villát Bizáncból hozták Olaszországba. Van egy leírás a bizánci hercegnő szokásairól, amelyet Szent Péter Damiani készített, amely azt jelzi, hogy Maria Argira (ez volt a hercegnő neve) arra kényszerítette szolgáit-eunuchjait, hogy apró darabokra vágják az ételt, és utána válogatta őket egy speciális eszközzel, két villával és a szájához hozta őket. A villa Európában csak a XIV. Századra terjedt el.
A villák terjedésének divatos okai
Különösen a tizenhatodikban, a divat fejlődésével összefüggésben, az arisztokratikus étkezések nélkülözhetetlen tulajdonságává vált. A tény az, hogy a XVI. Század végére az úgynevezett mesensek divatba jöttek Spanyolországban. Ez egyfajta redős gallér. Keményítőtartalmúak voltak, és leginkább olyan ételekhez hasonlítottak, amelyekre a fejeket tették. Méretük változatos volt, különösen a buzgó divatemberek valóban hatalmas mezenteket viseltek, ami megnehezítette mind a mozgást, mind a koordinációt. A különösen hosszú fogantyúkkal ellátott villák lehetővé tették az élelmiszerek lehető legpontosabb szájba juttatását. Érdekes módon a villát a katolikus egyház rosszul fogadta el, mivel felesleges luxusnak számított.
A villa jóval később érkezett Észak-Európába. Angolul a villát először csak 1611-ben említették Thomas Coriet olasz utazásokról szóló könyvében. A villa Nagy-Britanniában csak a XVIII. Században terjedt el.
A dugót 1606-ban Marina Mnishek hozta Oroszországba. Az esküvői lakomán sokkolta a bojárokat és a papokat. Maga a „villa” szó csak a tizennyolcadik században került be az orosz nyelvbe, addig „Viltsynak” vagy „lándzsának” hívták.
A modern ember számára ismerős, görbült fogú villa, amely nem csak fűzni, hanem ételt is kapni enged, a XVIII. Században jelent meg Németországban. Körülbelül ugyanabban az időben a villa négy villával jelenik meg.