Még két ilyen szokatlan nevű fa is van a világon. A leghíresebb az ehető parmentiera (Parmentiera cereifera) Dél- és Közép-Amerikából, de vannak az Aleurites moluccana is az Újvilág trópusaiból.
Gyertyafa Aleurites moluccana
Ez a fa azért kapta szokatlan nevét, mert magjaiban nagyon magas volt az olajtartalom, ezért hazájában gyertyaként használják. Ez a fa az embernek köszönhetően széles körben elterjedt, és ezért még nem lehet pontosan megállapítani, hol van a szülőföldje. Főleg trópusi erdőkben nő, de az üvegházakban és a télikertekben is gyakori.
Otthon ennek a fának a magassága 15-20 m, a tetején széles korona van lógó ágakkal, így a gyertyafa kissé pálmafára emlékeztet. A levelek halványzöld színűek, ovális alakúak és 10-20 cm hosszúak. A gyertyafa gyümölcse kicsi és kerek, 4-6 cm-es, nagyon kemény héjjal borított. Minden dió belsejében egy mag található, amelynek olajtartalma nagyon magas. Ezt a magot gyertyaként használják a gyertyafa szülőhelyén.
A gyümölcsöket másképp hívják: indiai dió, kemiri, lakk, kukui dió. Ezekből a diófélékből sűrű mártást is készítenek, amelyet zöldségekkel és rizzsel tálalnak. A fa számos részét a hagyományos orvoslásban használják: a magolaj serkenti a haj növekedését és meggyógyítja a hajat, ha gyenge és élettelen. Magukat a magokat hashajtóként használják a hazában, a levelek pedig segítenek a fejfájás gyógyításában. A gyertyafa kérgét a rák elleni küzdelemre használják Japánban.
Ehető Parmentiera
A parmentiere-t gyertyafának nevezik vékony és hosszú gyümölcsei miatt, amelyek mind formájukban, mind színükben valóban hasonlítanak a gyertyákra: egy méter hosszúságot érnek el. Ez a fa Panamában őshonos. A gyümölcsöket megeszik, és nagyon édes alma ízűek, nyersen fogyasztják, vagy különféle salátákhoz adják, amelyek gyakran előfordulnak az említett részeken.
Az ehető parmentiere a kolbászfák vagy bignóniák nemzetségébe tartozik, és ebből a családból származó növények közül soknak hosszú gyümölcse van, amely hasonlít a kolbászhoz. Maga a fa elég nagy, levelei megjelenésükben és szerkezetükben egy óriási akácra emlékeztetnek. A virágok sápadtak, kékes foltokkal, néha fehérek, átmérőjük elérheti a fél métert is, de a legtöbb még mindig nem haladja meg a 15-20 cm-t. A beporzás után a gyümölcs növekedni kezd - akár egy méter hosszú, vékony, kerek alakú és halványsárga, megolvadt gyertyára emlékeztetve, a hőtől hajlítva saját súlya alatt.
A gyertyafa másik jellemzője, hogy gyümölcsei és virágai közvetlenül a törzsön nőnek, és nem az ágakon, ahogy a legtöbb más fánál történik.
