Bármely szervezet hatékonysága több egymással összefüggő tényezőtől függ. A tevékenységek eredményeit befolyásolja a vezetők hozzáértése, az eszközök, a munka megszervezésének korszerű módszereinek használata. De ezek a feltételek szinte lényegtelenek a megfelelően kiválasztott és jól képzett személyzet összehangolt munkája nélkül. I. Sztálin pontosan erre gondolt, amikor előterjesztette a "Káderek mindent eldöntenek!" Szlogenet.
Hogyan döntött a "káderek mindent eldönteni" kifejezés?
1935 májusában a Szovjetunió vezetője, Joseph Sztálin figyelemre méltó beszédet mondott a katonai akadémiák végzőseinek. Kitért a szovjet társadalom elmúlt években elért sikereire, rámutatva az ország és az egyes vállalkozások vezetőinek érdemeire. És mégis - jegyezte meg Sztálin - nem szükséges minden eredményt a vezetők bölcsességének vagy a technikai újítások bevezetésének tulajdonítani.
A pusztítást legyőzve, a nemzetgazdaság helyreállításának szakaszán keresztül az ország új időszakba lépett. Most, amint azt Sztálin hangsúlyozta, a társadalomnak káderekre van szüksége, vagyis olyan munkavállalókra, akik képesek megbirkózni a technológiával és elősegíteni a korszerű gyártást. Az 1930-as évek közepére a szovjetek földjén jelentős számú gyár és üzem, állami gazdaság és kolhoz működött, de rendkívül hiányzott a kollektívák és a modern technika irányításában jártas emberekből.
Korábban a vezetők minden szinten a "Minden a technológia" szlogenre támaszkodtak. A kérdésnek ez a megfogalmazása segített megszüntetni az ország lemaradását a technológia területén, és erőteljes anyagi alapot teremtett a szocializmus számára. De a megváltozott körülmények között önmagában a technikai felszerelés már nem volt elegendő a döntő áttöréshez. Éppen ezért I. V. Sztálin új szlogenet vezetett be a tömegek számára, kijelentve: "A káderek mindent eldöntenek!"
A személyzeti politika szerepe a modern világban
Sztálin szavai a modern Oroszország számára is jelentősek. Az országban két évtizeddel ezelőtt kibontakozó gazdasági átalakulások fokozott követelményeket támasztanak a vállalkozások és szervezetek személyzetével szemben. Az országnak továbbra is nagy szüksége van képzett szakemberekre, akik képesek kialakítani az ipar, a tudomány, a hadsereg és a kormányzati struktúrák magját.
A modern körülmények között a személyzettel való munka alapja a személyi potenciál-irányítási rendszer létrehozása. Csak azok a vezetők, akik gondosan kiválasztják a személyzetet, intézkedéseket hoznak oktatásuk, képzésük érdekében, és nem feledkeznek meg a beosztottak munkájának ösztönzéséről, növelhetik a vállalkozások profitját és hasznos társadalmi hatást érhetnek el. Ugyanakkor a legerősebb motiváció gyakran nem az anyagi jutalom, hanem az erkölcsi ösztönzés.
A modern személyzet széles ismeretekkel, értékes készségekkel és munkatapasztalattal rendelkező emberek. Ez a potenciál fokozatosan a termelés fő tényezőjévé válik, félretéve a technológiai újításokat és a termelés megszervezésének divatos módszereit. A hosszú távú tevékenységek megtervezésekor az illetékes vezető különös figyelmet fordít a személyzettel való együttműködésre, az úgynevezett hosszú távú emberi potenciál megteremtésére.
