Mára az áruk vonalkódokkal történő automatikus felismerése rutinszerűvé és mindennapossá vált. Ez megkönnyíti az auditorok és a raktári dolgozók munkáját. Ennek a rendszernek azonban hosszú fejlődési útja volt.
Utasítás
1. lépés
Wallace Smith amerikai hallgató először gondolkodott az áruk megrendelésének és elszámolásának módszerén, egységes rendszer segítségével. Megpróbálta megszervezni az üzlet munkáját vásárlások megszervezésével speciális kártyák és olvasó segítségével. Ám elképzelése megvalósítása során túl drágának és megfizethetetlennek bizonyult az amerikai üzletemberek számára, akik a nagy gazdasági világválság súlyos következményeit élték meg.
2. lépés
Később az American University egyik végzős hallgatója, Joseph Woodland gondolt egy ilyen rendszerre. Kezdetben egyedi festékkel kellett volna megjelölnie egyedi jelöléseket, amelyeket az ultraibolya fénynek kellett felismernie. De megint nem működött - vagy a tinta rossz minőségű, vagy a nyomtatás túl drága.
3. lépés
Több hónapos kutatás és kísérlet után a fiatal szakember elkészítette az első vonalkódot, ötvözve a Morse-kód kódoló rendszereket és a videojelolvasási módszert. Miután átvette a technológiát, megépítette saját eszközét, amely képes volt információkat olvasni.
4. lépés
1949-ben a szakember szabadalmaztatta találmányát, amely után meghívást kapott az IBM-nél való munkavégzésre. Ott kellett megterveznie a szkenner első prototípusát. Egy idő után munkáját megkoronázta a siker. Joseph olyan eszközt tervezett, amely egy izzólámpából, egy készülékből, amely fényjelet vesz fel, és egy oszcilloszkópból, amely átalakítja a kapott információt.
5. lépés
Bár ez az eszköz korántsem volt tökéletes és még a beolvasott papírt is elégette, megtették az első lépést. Azonban az olvashatóság és a megtérés kérdése vált a fejlődés akadályává. Ennek eredményeként az IBM úgy döntött, hogy felfüggeszti a kutatást. És az ügy teljesen abbamaradt volna, ha néhány év múlva nem találnak ki egy lézert, amelynek sugara fekete csíkokban képes feloldódni és fehérben visszaverődni. Ez a fejlemény érdekelte a legnagyobb RSA kereskedelmi szervezetet. Aztán, és az IBM úgy döntött, hogy nem hagyja ki a fejlesztések ilyen hatalmas skáláját, ismét hívta a Woolendet a szolgáltatásba. A vállalat szakemberei George Lowrerrel együtt részt vettek egy modern kódolási rendszer létrehozásában, átalakítva azt a UPC vonalkód-szabványsá. Így az IBM lett úttörő ezen a területen.
6. lépés
1973. április 3-án a UPC nemzetközi kereskedelmi szövetség elismerték az áruk könyvelésének és logisztikájának hivatalos egységét.
Annak ellenére, hogy a szupermarketeknek új eszközökre, nyomtatókra és szkennerekre kellett pénzt költeniük, költségeik gyorsan megtérültek. Azóta az egy boltban egyszer megjelölt áruk máshol is megtalálhatók voltak ugyanazzal a vonalkóddal. Mindez nagymértékben leegyszerűsítette a logisztikai, értékesítési és ügyfélszolgálati folyamatot. Néhány évvel később egy szervezet alakult ki, amely ellenőrzi az új vállalatok és termékeik megjelenését a vonalkód-rendszerben.
