Homunculus, vagy homunculus - a középkori alkimisták egyik titka és az egyik legfontosabb és legkomolyabb kísérletük, amely egy élő lény mesterséges "műveléséből" állt.
A "homunculus" fogalmának lényege
Az alkimisták olyan magasztos célokat próbáltak elérni, amelyekről a modern tudósok álmodni sem mernek. A filozófus kövével és az ólom arannyá történő átalakításával azonos listán homunculusok - emberekhez hasonló, de nem született, de mesterségesen megtermett - lények jöttek létre.
Noha a "homunculus" fogalma már a 12. században elterjedt, csak egy évszázaddal később Arnaldus de Villanova, spanyol orvos és alkimista alkotta meg az emberek "alkotásának" elméletét, és a pletykák szerint lefolytatta számos sikeres kísérlet, amelyek nem váltak igazán népszerűvé.előbb nem volt lehetséges. Sokáig azt hitték, hogy ő az egyetlen, aki képes elérni az eredményt, de Arnaldus halála után három évszázaddal Paracelsus támogatta ötletét, és még a saját receptjét is javasolta egy mesterséges ember felnevelésére.
Feltételezték, hogy a homunculus nem csak egy mesterségesen megtermett test vagy egyfajta lelketlen robot lesz. Az alkimisták úgy gondolták, hogy ennek a tudatnak egyaránt lesznek érzései és értelme, és valóban sok szempontból kezd hasonlítani egy emberre.
Hogyan próbálkoztak az alkimisták egy homunculus létrehozásával
A homunculusok létrehozására többféle módszer létezett, de szinte mindegyik egy ötleten alapult: a spermiumnak kell ennek a lénynek az alapjává válnia, mert végül ő válik emberré anyja méhében. Úgy tűnt, hogy a gyermek középkorban az alkimistákhoz való hordozása hasonló a homunculus növesztésének folyamatához, csak ők akarták megtenni a "szokásos" módszerek nélkül. Sőt, azt feltételezték, hogy a sperma férfi, csak apró, és az anya méhében csak nő a mérete, semmi több.
A homunculus termesztésének egyik legnépszerűbb receptje a Paracelsusé. Javasolta az emberi sperma szedését, speciális módon kémcsőben történő melegítését, mágnesezését, lótrágyába temetését, és számos egyéb manipuláció elvégzését is, amelyek többségének lényege még a ennek a módszernek a fejlesztése. Ezután a kémcsövet a homunculusszal különleges körülmények között kellett tartani, időről időre etetni a kis embert, hogy növekedjen és fejlődjön. Állítólag emberi vérrel kellett táplálni. Paracelsus szerint ebben az esetben a lehető legrövidebb idő alatt sikerült elérni az eredményt: a homunculusnak 40 napra volt szüksége az "éréshez". Ekkorra a lény növekedésének már el kell érnie a 30, 5 cm-t.