A dekolonizáció egy történelmi folyamat, amikor a gyarmati országok által elfoglalt területek függetlenséget kapnak a szuverenitás teljes elismerésével. Előfordul, hogy az országok a felszabadítási harc során függetlenséget nyernek, megdöntve a gyarmatosítók uralmát.
Utasítás
1. lépés
Az első jelentős dekolonizációs folyamat 1947-ben történt, amikor India kinyilvánította szuverenitását és kiszabadult a brit gyarmati függőségtől.
2. lépés
India az egyik posztkoloniális ország, amely valójában megszabadult a brit befolyástól. A kormánynak sikerült egyesítenie az embereket és elindította őket az önálló fejlődés útjára, elkezdett beruházni az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és az oktatás fejlesztésébe. Most India egyenrangú partner a fejlett országok között, és a modern számítógépes technológiák fejlesztői, indiai tudósok a világ vezető szakemberei.
3. lépés
Sajnos sok afrikai ország deklarált szuverenitási hulláma nem hozott jólétet és jólétet ezen országok népeinek. A fejlett országok a "harmadik világ országainak" általános fogalmával határozzák meg őket.
4. lépés
Elhagyva korábbi gyarmataikat, a gyarmatosítók kivettek minden értéket, elmagyarázva, hogy minden értéket a tőkéjük segítségével hoztak létre. Az afrikai országok a csőd szélén voltak, nem volt ipar, elburjánzott a munkanélküliség, és a kincstárból hiányzott a források a legsürgetőbb problémákra. A nyugati országok, kihasználva az új szuverén országok uralkodóinak tehetetlenségét, siettek "segítséget" nyújtani a harmadik világ országainak. Így nekik megkezdődött a neokolonizáció korszaka.
5. lépés
A nyugati vállalkozókat beengedték az országok területére, akik elkezdtek befektetni a termelés fejlesztésébe, a föld belsejének fejlesztésébe. Mindezt minimális költséggel, ezen országok természeti erőforrásainak és a helyi olcsó munkaerő felhasználásával hajtották végre.
6. lépés
A szuverén országok ismét rabságba estek, most gazdaságilag. A nyugati befektetők a nyereség nagy részét maguknak allokálták, a többit pedig az eladott áruk nyereség formájában kapták vissza, amelyeket maguk a befektetők importáltak a harmadik világ országaiba, és monopóliumi áron értékesítettek. Éber gazdasági ellenőrzés alatt állva az országoknak nem volt és nincs lehetőségük befektetni az ország fejlesztésébe. A helyi tisztviselők által profitszerzésként emelt korrupció, a növekvő külső adósságok rabszolgasági függőséget eredményeztek ezekben az országokban a nyugati országokkal szemben.
7. lépés
A harmadik világ országait végigsöpörő új felszabadító mozgalmak, az etnikumok közötti háborúk, az országok vezetőinek gazdaságpolitikájának hiánya csak nagyobb káoszhoz és a befektetői országoktól való teljes függésbe merüléshez vezetett. A dekolonizáció sok országban még nagyobb katasztrófává vált, mint a gyarmati elnyomás.