Mindenki tökéletesen tudja, hogy az orosz ábécében két olyan betű található, amelyek nem jelentenek hangot, nem tudnak szavakat kezdeni és nagybetűket írni. Természetesen ezek puha és kemény jelek. Nem véletlen, hogy ezeket a betűket "jeleknek" nevezik: használatuk segít a szavak hangzásának megfelelő átadásában. Lágy jel segítségével emellett kialakulnak a beszéd különböző részeihez kapcsolódó szavak nyelvtani formái. Vegye figyelembe a jel helyesírási lehetőségeit.
Utasítás
1. lépés
Lágy jel szükséges az előtte álló mássalhangzók lágyításához (nem hiába hívják így). Ez lehet a szavak közepén és végén: "szelet", "fények", "november", "június", "só", "ló". Néha egy puha jel írása segít megkülönböztetni a jelentést: hasonlítsa össze a "polc - polka", "bank - fürdő", "sarok - szén", "móló - vakond" szavakat. Meg kell azonban jegyezni, hogy sok olyan szó van, amelyekben az előző mássalhangzó lágyságát nem jelzi puha jel: "cukorkaburkoló", "szelet", "eső", "esernyő", "január". Ilyen szavakkal leggyakrabban a mássalhangzó lágyságát az azt követő lágy mássalhangzó határozza meg. Lágy jel nem szükséges a lágy, párosítatlan mássalhangzókkal kombinálva: "chk", "chn", "nch", "schn" ("halszálka", "éjszaka", "fánk", "segítő"). Kivételt képez itt az "l" betű: ennek a mássalhangzónak a lágyságát mindig írásban kell átadni a "b" ("beteg", "harang", "legyező", "hering") segítségével.
2. lépés
A puha jel a mássalhangzók és magánhangzók elválasztására szolgál az "e", "e", "u", "I", "és" írásban. Elválasztóként használják a gyökérben, a gyökér és a vége között (de nem az előtag után), idegen nyelvű eredetű szavakban használják az "o" magánhangzó előtt (medalion, "húsleves", " chignon ").
3. lépés
A lágy jel hagyományos írásmódját a beszéd különböző részeinek szavai nyelvtani formáiban számos helyesírási szabály határozza meg. A főnevekben egy lágy jel szolgál a 3 deklinációs forma jelzőjeként: "vakond", "éjszaka", "csendes", "remeg". Az igék több esetben írják elő: egyes szám 2. személyben ("mosás", "sietés", "üldözés"); felszólító hangulatban („vágás”, „kenet”, „vas”); határozatlan formában ("vágás", "védelem", "elterjedés", "verseny"). Lágy jelre van szükség a számnevek végén (5-20, 30) és középen (50-80, 500-900). Minden dialektusban sziszegéssel végződik (a kivételek "már", "házasok", "elviselhetetlenek").
