Az erdő számos élőlényfaj természetes élőhelye. A tudósok kiszámították, hogy a bolygó erdei lakosainak száma az állat összes képviselőjének felét elérheti. Az erdei fauna sokféleségét a növényzet szerkezete és összetétele, az éghajlati viszonyok és az emberi gazdasági tevékenység határozza meg.
Az erdei fauna gazdagsága közvetlenül függ az erdei növényzet összetettségétől és változatosságától. Minél több menedékhely van az erdőben, annál bőségesebb az élelmiszerellátás, annál nagyobb fajok száma található ebben az ökoszisztémában. Úgy gondolják, hogy a bolygó trópusi esőerdőinek faunája a leggazdagabb.
Minden erdő sajátossága a többszintű jellege. A szintek függőleges szervezete feltételezi a talaj, az alom, a fű, a cserjék és a fák jelenlétét. A faunakomplexumok általában egy bizonyos szinthez vannak kötve, míg az erdő alsó szintjei különösen fontosak az állatok életében.
Az erdei fauna sokféleségét meghatározó tényezők az egyenetlen korú állományok, különösen a szárított és öreg törzsek jelenléte, valamint a fák üregessége és a terület szemetelésének mértéke. Sok erdei lakos életterét súlyosan korlátozza bizonyos fafajok és cserjék. Az erdészek nem mindig veszik ezt figyelembe, amikor megelőző intézkedéseket hajtanak végre, amelyek során a madarak és állatok természetes menhelyei gyakran elpusztulnak.
A sajátos erdei élőhely arra kényszerítette az állatokat, hogy az evolúció során alkalmazkodjanak a helyi viszonyokhoz. Az éles karmokat, a hosszúkás végtagokat és a rugalmas farokot úgy tervezték, hogy a fák törzsei és ágai mentén mozogjanak. A repülő mókus a természettől kapott egy bőrráncot, amely lehetővé teszi a fáról fára csúszást.
Egyes erdei madarak hatalmas csőröket szereztek, amelyek rügyekkel, magvakkal vagy rovarokkal táplálkoznak. A madarak egyéb képviselőit az érzékszervek (hallás, látás és szaglás) magas fejlődése különbözteti meg, ami megkönnyíti az erdőben történő vadászatot. Bizonyos típusú gerinctelenek speciális színt vagy testformát használnak, hogy megvédjék magukat az ellenségektől, ami lehetővé teszi számukra, hogy álcázzák magukat a növényzet hátterében.
Az erdők lakói között sokféle összekapcsolódás és összetett tápláléklánc jön létre. Az erdei élet folyamatos, soha véget nem érő harc a túlélésért, amelyben nemcsak a közvetlen agressziónak, hanem a parazitizmusnak is helye van. A túlélés érdekében az állatok aktívan versenyeznek a területért és az élelemért. Az állatok gyakran vetélytársaik hagyományos menhelyeit használják, kiszorítva őket élőhelyeikből.
Az erdőlakók minden egyes faja sajátos és néha nagyon fontos szerepet játszik az erdei ökoszisztémák fejlődésében. A növények magját és gyümölcsét fogyasztó madarak és néhány emlős elősegítik a fák és cserjék elszaporodását és regenerálódását. Virágról virágra szálló rovarok a növények beporzásával foglalkoznak. Az ásók segítik a talajképződés folyamatát. Ebben az értelemben az erdő, mint az állatok élőhelye egyetlen rendszer, amelynek minden elemét erős kötelékek kötik össze.
