A társadalmi alkalmazkodás lehetővé teszi az emberek normális működését a társadalomban. Ez az emberi élet egyik fő iránya, amely egész életében végigvonul. A társadalmi adaptációban több fő szakaszt szokás megkülönböztetni.
Először a gyermek elsődleges szocializációjára kerül sor. Ez az alap, amelyen a többi lépés függ. Mennyire képes a gyermek megérteni a társadalom viselkedésének alapelveit, hagyományait és jellemzőit, annál sikeresebb lesz további társadalmi élete. A család ebben a szakaszban játszik a legfontosabb szerepet.
A közeli hozzátartozók (különösen a szülők) megalapozzák a társadalommal, annak értékeivel és normáival, valamint a társadalmi szerepekkel kapcsolatos elképzeléseiket. Például, ha gyermekkoruktól kezdve a szülők negatívan beszélnek bármely társadalmi csoportról, akkor a gyermek abszolút meggyőződéssel nőhet fel, hogy igazuk van. Ugyanez vonatkozik bármely más területre. Ezért tartják a nevelési folyamatot az egyik legjelentősebbnek az ember életében.
Másodlagos társadalmi alkalmazkodás
Ezt a kifejezést az otthonon kívül zajló szocializációként értjük. Amint a gyermek normálisan képes kommunikálni idegenekkel, lehetősége van más szempontok értékelésére. Az iskola markáns példa. Itt új szabályok és előírások lépnek életbe, amelyeket be kell tartani.
Bizonyos szabályok be nem tartása nagyban károsíthatja a gyermek társadalmi kapcsolatait. Például a lopakodások kevésbé találnak barátokat. Ha a gyermek valahogy megbukik az egész osztályon, akkor bojkottnak nyilváníthatják. Ezek a hibák lehetővé teszik, hogy jobban megértsd, hogyan léphetsz kapcsolatba más emberekkel. Ezenkívül a gyerekek saját hibájuk mellett másokra is figyelnek, így jelentős kár nélkül szereznek tapasztalatokat.
A szociális alkalmazkodás egyéb típusai
Továbbá a szocializációs folyamatok egymásra helyezkednek. A korai szocializáció általában az elsők között nyilvánul meg. Lényege abban rejlik, hogy az ember a jövőbeni társadalmi szerepeket gyakorolja. Például egy barát és barátnő együtt élhet, de nem házasodhat össze. Így kipróbálják a jövőbeni szerepeket, és új társadalmi készségeket szereznek (együttélés, hosszú távú kapcsolatok stb.).
A reszocializáció későbbi életkorban következik be. Ebben a szakaszban az ember megváltoztatja bármilyen társadalmi kérdéshez való hozzáállását, új készségeket szerez, és belső értékeknek is ki van téve. Például egy személy meggyőződhetett az egyik társadalmi csoport felsőbbrendűségéről, de egy fényes eset után megváltoztatta nézeteit. A reszocializáció folyamata egy életen át tart.
A csoportos és szervezeti társadalmi adaptáció lehetővé teszi az ember számára, hogy megszokja a csapatokat. Ugyanakkor a csoport magában foglalja a csapatban való egyszerű tartózkodás és a szabályok végrehajtását, a szervezeti pedig a szükséges készségek elsajátítását a személyzettel való együttműködéshez a kitűzött célok elérése érdekében.
