A Hitler-ellenes koalíció létrehozása példátlan példa a különböző politikai rendszerű és gazdasági érdekekkel rendelkező államok egységének történelmében, szemben az egész emberiséget fenyegető halállal. Csak néhány éve létezik, kivételes szerepet játszott a fasizmus győzelmében.
A Hitler-ellenes koalíció a második világháború kezdetétől kezdett kialakulni, azaz 1939 szeptemberétől. Ezután csak két, a német agressziónak kitett Lengyelországgal összeköttetésben álló állam volt a kölcsönös segítségnyújtásról szóló szerződésekből: Nagy-Britannia és Franciaország. A nyugati szövetségesek koalíciójának hívták. De akkor ennek a szűk szervezetnek nem volt valós lehetősége ellenállni a fasiszta Németországnak. Ezt egyértelműen hamar megerősítette Franciaország német megszállása.
Széles koalíció kiépítése
Széles Hitler-ellenes koalícióról csak akkor kezdtek beszélni, miután Németország megtámadta a Szovjetuniót. Ezután, közvetlenül a fasiszta agresszió megkezdése után, az USA és Nagy-Britannia bejelentette katonai támogatását a Szovjetunió felé. Sőt, az Egyesült Államok akkor még nem volt háborús állapotban a náci Németországgal.
1941 augusztus-szeptemberében számos három- és kétoldalú találkozóra kerül sor a három állam külügyminisztereinek szintjén, amelyek során aláírják az ellenség elleni harcban nyújtott kölcsönös segítségnyújtáshoz szükséges összes hivatalos dokumentumot.
A Hitler-ellenes koalíció fejlődésének új szakasza 1842 januárjában kezdődött a huszonhatos washingtoni konferenciával. Utána a koalíció 26 államot kezdett számlálni. Olyan nagy országok csatlakoztak ehhez, mint Kína, India, Ausztrália, kannada, számos latin-amerikai és ázsiai állam, valamint a száműzetésben elfoglalt országok kormányai.
Ekkor Roosevelt amerikai elnök javaslatára a Hitler-ellenes koalíció megszerezte új "egyesült nemzetek" szinonimáját.
A Hitler-ellenes koalíció további bővítése
A koalícióban részt vevő különböző országok fasizmusa elleni küzdelemhez való hozzájárulás nagyon aránytalan volt. Egyes államok közvetlenül vettek részt az ellenségeskedésekben, mások fegyverekkel, a hadiipar nyersanyagával és az élelemmel nyújtottak segítséget a harcias szövetségeseknek, mások pedig egyszerűen morálisan támogatták.
A Hitler-ellenes koalíció szövetségeseinek legnagyobb segítségét természetesen a Szovjetunió kapta, valamennyi antifasiszta állam vezetői tisztában voltak azzal, hogy a háború kimeneteléről éppen a frontján döntöttek.
A náci vezetés nagy reményeket fűzött a Hitler-ellenes koalíció szétválásához. Hitler úgy vélte, hogy a Szovjetunió és a nyugati országok tegnapi esküdt ellenségei sokáig nem lesznek képesek békésen egymás mellett élni. De másképp alakult. Nem sokkal a háború vége előtt a tegnapi német szövetségesek csatlakoztak az egyesült nemzetekhez: Olaszországhoz, Bulgáriához, Romániához, Magyarországhoz és Finnországhoz.
Összességében 1945-ben már 58 állam volt a Hitler-ellenes koalícióban.