A vasúti közlekedés olyan magabiztosan lépett be a mindennapokba, hogy elképzelni sem lehet anélkül a modern civilizációt. A vasút szokásos formájában csak két évszázada létezik, de az ilyen vágányok első prototípusai jóval korábban, jóval a mozdony és a kocsik feltalálása előtt jelentek meg.
A vasút történetéből
Az első mesterséges szerkezetek, amelyek megjelenésükben távolról kétpályás útra hasonlítottak, az ókori Egyiptomban jelentek meg. A nehéz terhek mozgatására az egyiptomiak párhuzamos barázdák ásására gondoltak, amelyekbe a rönköket akkor fektették. Ezt követően hasonló terveket kezdtek használni az ókori Görögországban és a Római Birodalomban. A továbbfejlesztett pálya mély mélyedés volt a kőburkolatban, amelyen az ősi szekerek kerekei gördülhettek.
Több évszázaddal később a nyomtávú utakat széles körben használták a kialakulóban lévő bányaiparban. A bennük felszerelt fasínekkel rendelkező aknák maradványai a mai napig fennmaradtak. Érccel megrakott lovas szekér haladhatott ezen az úton. A pálya lehetővé tette a nehéz terhek mozgásának felgyorsítását, és bizonyos mértékben hasonlított a modern vasúti sínekre. De a fagerendák idővel elhasználódtak, ezért csíkok formájában fém betéttel kezdték őket megerősíteni. Nagyon kevés maradt a vasút feltalálása előtt.
Az első öntöttvas sínek a 18. század közepén készültek. A kohászati vállalkozás tulajdonosa, Richard Reynolds találta ki őket. Ő volt az első, aki a fagerendákat fém sínnel cserélte le az aknák működéséhez vezető vágányokon. Az érc szállítására szolgáló szekerek kerekei most is öntöttvasból készülnek. Az újítás gyorsan elterjedt Angliában, és áttörést engedett a bányászok termelékenységében. De a kocsikat még mindig a lovak húzták.
A vasúti közlekedés megjelenése
Egy bizonyos ideig a vasúti pályákat kizárólag termelési célokra használták. De már a 19. század elején Angliában az első kísérleteket tették arra, hogy a vasutat személyszállításhoz igazítsák. Az első ilyen tapasztalat meglehetősen rövid vasúti pályák építése volt Wales déli részén. Az úton kocsikat lelkiismeretesen húzták a lócsapatok.
Kicsivel később Pjotr Frolov orosz mérnök javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy a vasutat használják személyszállításra. Addig a pillanatig az újítónak már sikerült ipari útvonalakat építeni a bányászati vállalkozások számára. Frolov merész és szokatlan projektjei azonban nem találtak támogatást a kormányban. Csak úgy utasították el őket, minden komolyabb kifogás nélkül.
A vasút sikereit és széleskörű megvalósítását George Stephensonnak köszönheti, aki 1825-ben egy olyan gőzmozdony kialakítását javasolta, amely alkalmas az autók sínre húzására nemcsak szénnel, hanem az utasokkal is. A feltaláló meg tudta győzni a vállalkozókat, hogy tartós vasból építsék meg a pályákat, mivel az öntöttvas nem volt képes elviselni a mozdony súlyát. Stephenson viszont arra a következtetésre jutott, hogy a töltéseket az úton kell használni, és a sínek összekötésének hatékony módját is kitalálta.
