A múlt század 30-as éveinek végén a fizikusok arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges olyan nukleáris láncreakció végrehajtása, amely hatalmas erő robbanásához vezethet. Megállapítást nyert, hogy egyes radioaktív anyagok rendkívül erős energiaforrások lehetnek. Ezek a megállapítások szolgáltak kiindulópontként az atombomba kifejlesztéséhez, amely megváltoztatta a bolygó erőviszonyait.
Az atombomba kifejlesztése
Az atombomba létrehozásának ötlete sok ország szakembereit vonzotta. Az USA, a Szovjetunió, az angliai, a német és a japán tudósok és mérnökök dolgoztak ezen a fejlesztésen. Különösen aktívak voltak ezen a területen azok az amerikaiak, akiknek a legjobb technológiai bázisuk és alapanyagaik voltak, és akiknek abban az időben sikerült a legerősebb szellemi erőforrásokat is vonzaniuk.
Az Egyesült Államok kormánya azt a feladatot tűzte ki a fizikusok elé, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozzanak létre egy új típusú fegyvert, amelyet a bolygó legtávolabbi pontjára lehet eljuttatni.
Új-Mexikó lakatlan sivatagában található Los Alamos az amerikai nukleáris kutatás központja lett. Számos tudós, tervező, mérnök és a katonaság dolgozott a szigorúan titkos katonai projekten, míg a tapasztalt elméleti fizikus, Robert Oppenheimer, akit leggyakrabban atomfegyverek "atyjának" neveznek, a teljes munkát irányította. Vezetésével a világ legjobb szakemberei kifejlesztették az ellenőrzött atomrobbanás technológiáját, anélkül, hogy egy percre megszakították volna a keresési folyamatot.
1944 őszére az atombomba történetében elsőként létrehozott tevékenységek általában befejeződtek. Ekkorra az Egyesült Államokban már létrejött egy speciális repülési ezred, amelynek az volt a feladata, hogy halálos fegyvereket juttasson el azok felhasználási helyeire. Az ezred pilótái speciális kiképzésen vettek részt, különböző magasságban és harchoz közeli körülmények között végeztek edzőrepüléseket.
Az első atombombák
1945 közepén az amerikai tervezők össze tudtak állítani két használatra kész nukleáris eszközt. A sztrájk első célpontjait is kiválasztották. Japán akkoriban az Egyesült Államok stratégiai ellensége volt.
Az amerikai vezetés úgy döntött, hogy megindítja az első atomi csapásokat két japán város ellen, hogy ezzel az akcióval megfélemlítse nemcsak Japánt, hanem más országokat is, köztük a Szovjetuniót is.
1945. augusztus 6-án és 9-én amerikai bombázók ledobták az első atombombákat japán városok, például Hirosima és Nagasaki gyanútlan lakóira. Ennek eredményeként több mint százezer ember halt meg hősugárzás és lökéshullám miatt. Ilyenek voltak a soha nem látott fegyverek használatának súlyos következményei. A világ fejlődésének új szakaszába lépett.
Az atom katonai felhasználásának amerikai monopóliuma azonban nem volt túl hosszú. A Szovjetunió erőteljesen kereste a nukleáris fegyverek alapelveinek gyakorlati megvalósításának módjait is. Igor Kurchatov vezette a szovjet tudósok és feltalálók kollektívájának munkáját. 1949 augusztusában az RDS-1 munkanevet kapott szovjet atombomba tesztjeit sikeresen elvégezték. A világ törékeny katonai egyensúlya helyreállt.
