A botok a keleti étkezés nélkülözhetetlen asztali tulajdonságai. A pálcikával való étkezés művészet, és saját története és szabályai vannak. A botok nemcsak esztétikai, hanem higiéniai funkciót is ellátnak, használatuk során az emésztőszervekhez kapcsolódó tenyér egyes izmait érintik.
A pálcika Kelet-Ázsiában az étkezés hagyományos módja. Ezeket az evőeszközöket elsősorban Japánban, Kínában, Koreában, Thaiföldön és Vietnamban használják. A botok gyártásához hagyományos anyagokat használnak: fa, elefántcsont, fém, műanyag. Ismeretes, hogy az ókori kínai császári bíróság ezüstpálcákkal fedezte fel az ételben előforduló méreg, nevezetesen az arzén esetleges jelenlétét. A pálcikával való étkezés hagyománya Kínában körülbelül 3 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Van egy legenda, hogy ezt a módszert Nagy Yu nevű leleményes császár találta ki, aki így forró edényből kapott húst. Különböző anyagok voltak elterjedtek Kínában, a szegények olcsó, rossz minőségű fapálcikákat ettek, amelyek szétszakadhatnak. Innen az a hagyomány keletkezett, amikor a botokat szétvágták, hogy összedörzsöljék őket. Kínából a botok Japánba érkeztek, ahol bambuszból kezdték gyártani őket, és ez nem két különálló bot volt, hanem egyfajta csipesz, később felosztották őket. Csak az arisztokrácia képviselői ettek pálcikával, az egyszerű emberek kezükkel ettek. A fémpálcákat csak Koreában használják, főleg rozsdamentes acélból készülnek. A keleti lakosok szerint a pálcikával való étkezés nemcsak kényelmes, de a test számára is hasznos. Először a tenyér izmai és mirigyek működnek, amelyeket idegvégződések kötnek össze az emésztőszervekkel. Állandó edzésük elősegíti az emésztés folyamatának felgyorsítását és a test egészségének javítását. Másodszor, a pálcikával történő étkezés technikája fejleszti a finom motorikus készségeket, ezért csecsemőkortól kezdve tanítják. A japánok úgy vélik, hogy azok a gyerekek, akik a lehető legkorábban kezdtek enni ezzel a készülékkel, megelőzik társaikat a hagyományos európai eszközök használatával a mentális és fizikai fejlődésben. Mint egy keleti ember életében, a botoknak is szent jelentése van, ez is egyfajta szimbólum. Például van egy hagyomány, hogy adjunk pár botot az ifjú házasoknak. Ez az ajándék elválaszthatatlanságukat és szellemi közelségüket szimbolizálja. Létezik az Első botok rituálé is, amelyet a gyermek születésének 100 napos évfordulóján tartanak. A rokonok részvételével külön ünnepséget tartanak, amelynek során a csecsemő pálcika segítségével rizst kóstolhat meg, pálcika segítségével nemcsak szilárd ételeket esznek, hanem még leveseket és tésztákat is, különösen Thaiföldön. A pálcika használatának sajátos etikettje van, amelynek betartásával nemcsak helyesen tarthatja a készüléket, hanem bizonyos szándékokat vagy gondolatokat is kifejezhet. Például rossz formának tekinthető az, ha pálcikákkal dörömböl az asztalon, az asztalra vagy a tányérra "rajzol", a legjobbak keresésére szétválogatja az ételdarabokat, a botokra szúrja az ételeket, megnyalja őket. A legnagyobb sértés a pálcikák élelmiszerekbe szúrása, mivel a keleti népek ezt egy megemlékezéssel társítják, a rokonok halála után elhelyezett füstölőkhöz való összehasonlítás miatt. Ezenkívül nem szabad az öklébe csípnie a pálcikákat, mivel ez a gesztus agresszív és fenyegetésként is értelmezhető. A pálcika folyamatosan találja híveit a bolygó más régióiban. Így lehetőség nyílik nemcsak a keleti kultúrához való csatlakozásra és az egzotikus ételek megkóstolására, hanem az igazi keleti türelem és nyugalom átitatására is. Valóban, ahhoz, hogy megtanulják, hogyan kell helyesen tartani a készüléket, egy megszokatlan európainak nagy erőfeszítéseket kell tennie.
