Az ilyen talizmán, mint álomfogó jelenléte a házban, segít megvédeni a rémálmokat, ennek köszönhetően az alvás nyugodt és erős lesz, és reggel az ember úgy érzi, hogy alszik.
Valószínűleg, amikor az ember először hall az álomfogókról, ez a fogalom a horror műfajú műhöz kapcsolódik, legyen szó könyvről vagy filmről, de nem a rossz álmoktól védő talizmánról. És mégis, ezek a talizmánok meglehetősen elterjedtek és sokak által ismertek, az álomfogókat szinte minden ajándéktárgyban vagy varázskereskedésben meg lehet vásárolni. Természetesen a gyárakban több száz darabos tételekben gyártott rémálomvédők csak dekoratív szerepet töltenek be, és nincsenek különleges tulajdonságaik. Az igazi álomfogókat kézművesek készítik speciális szövési technikák alkalmazásával.
Származási legendák
Úgy gondolják, hogy ezek az amulettek először Észak-Amerikában jelentek meg. Két történet szól a származásukról.
Az első hit az indián Ojibwe néptől származik. Az ókorban élőhelyük a Teknős-sziget volt. A törzs mellett élt a Pók-nagymama - Asabihashi. Őse volt, és aggodalmat mutatott az emberek iránt, de az idő múlásával a törzs elkezdte bővíteni élőhelyét, és egyre nehezebb volt meglátogatnia minden baba bölcsőjét. Ezért Asabihashi azzal az ötlettel állt elő, hogy megtanítsa a nőket olyan speciális talizmánok szövésére, amelyek állítólag megvédik a gyermekek álmait a rémálmaktól. Az álomfogó egy gyűrűbe hajlított ág volt, amelyet kötél köré tekert, és belül hálót képezett, közepén egy kis lyuk volt. Tollakat is alkalmaztak. A működés elve a következő volt: a rossz álmok átrepültek a lyukon, a jók a szövésnél elhúzódtak, és a tollak mentén mentek le az alvóhoz. Az ilyen amuletteket nemcsak gyermekek, hanem a felnőtt lakosság is használta.
Az indiai Lakota családnak van egy másik legendája. Azt mondja, hogy egyszer a törzs idősebbének volt egy ismerete, amelyet egy mentor jelent meg számára pók formájában. Az idősebbel beszélgetve a tanár fonott egy talizmánt és megtanította annak használatát. Az elv különbözött az első történettől: a jó álmok szabadon repültek a központban, a rémálmok pedig elidőztek a hálóban, és hajnalban eltűntek.
Anyagok (szerkesztés)
Hagyományosan az álomfogók a szabályok betartásával szőttek: fűzfaágat használtak a gyűrűhöz, a tollakat baglyok voltak a nőknél, és a sasokat a férfiak, a szövedéket pedig az állatok gerincéből szőtték, később szálakkal helyettesítették. Ezenkívül az amuletteket kő, fa és csont gyöngyökkel díszítették.
A szövés során a végső célra kell összpontosítania, a gondolatoknak kedveseknek kell lenniük. A szövést egyszerre csak egy szálon végzik, ezért a szünetek itt nem megfelelőek. Az anyagválasztás a modern elkapók számára sokkal több, de mindnek természetesnek kell lennie.
