Ismeretes, hogy minden ember másképp érzékeli a külvilágból származó információkat. Attól függően, hogy melyik szenzoros csatornát használja főleg, a pszichológusok a vezető reprezentációs rendszerről beszélnek: vizuális, auditív vagy kinesztetikus. A kommunikáció hatékonyságának növelése érdekében tanácsos tudni meghatározni a beszélgetőpartner által használt világ ábrázolásának típusát.
Utasítás
1. lépés
Ne feledje az információfeldolgozó és bemutató rendszerek három fő típusát. A vizuális ábrázolási rendszer vizuális benyomásokon alapszik. A hallás hallási képeken keresztül szervezi az észlelést. A túlnyomórészt kinesztetikus ábrázolási rendszerrel rendelkező emberek szenzorosabban orientáltak.
2. lépés
Ne feledje, hogy ezek a rendszerek tiszta formában ritkák, leggyakrabban a kombinációjukról beszélünk. Ennek ellenére a legtöbb esetben, még a világról szóló információk megjelenítésére szolgáló mindhárom rendszer harmonikus fejlesztése mellett is az egyik, a fő reprezentatív rendszer, dominánssá válik.
3. lépés
Használjon úgynevezett beszédelérési kulcsokat a fő reprezentációs rendszer azonosításához. Ezeket a szavakat (főnevek, melléknevek, igék) használják az emberek túlnyomórészt a beszédében. Legyen jó és figyelmes hallgató.
4. lépés
Értékelje, hogy az ember milyen gyakran használ ilyen szavakat a beszédében: fényes, homályos, perspektíva, látomás, nézőpont stb. Az ilyen beszédes predikátumok használata a vizuális reprezentációs rendszer túlsúlyát jelzi.
5. lépés
Hallgassa meg a beszélgetőtárs beszédét, hogy azonosítsa azokat a predikátumokat, amelyek jelzik a hallórendszer használatát. Ennek jelei a következő szavak és kombinációik lesznek: hallgass, hangosan, zajosan, csendesen, jól hangzik.
6. lépés
Definiálja az ember vezető rendszerét kinesztetikusnak, ha a beszélgetésben olyan szavakat használ, amelyek belső tapasztalatokat és érzékszervi képeket tükröznek: érzik, megragadják, megragadják a lényeget, kényszerítve, szorítva, élesen, mélyen.
7. lépés
Használja a mozdulatokat a vizuális rendszer túlsúlyának további mutatójaként. A vizuálisan orientált beszélgetőpartner gyakran széles és átfogó kézmozdulatokkal kíséri a beszédet, mintha az események leírt terét strukturálná, szubjektíven képhalmazként érzékelve.