A „stagnálás” kifejezés általában a Szovjetunió történetében két évtizeden át tartó időszakra utal - Leonyid Brezsnyev 1964-es hatalomra kerülésétől kezdve egészen a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1987. januári plénumáig, miután mely nagyszabású reformok kezdődtek az országban. Úgy gondolják, hogy ezt a kifejezést M. S. Gorbacsov használta először az SZKP XXVII kongresszusához intézett politikai jelentésében. Ebben azt mondta, hogy stagnálás kezdett megjelenni a társadalom társadalmi és gazdasági életében.
A stagnálás korának pozitív jelenségei
Ennek a kifejezésnek nincs egyértelmű értelmezése, mivel ebben az időszakban negatív és pozitív jelenségek egyaránt előfordultak a Szovjetunióban. A történészek szerint a pangás időszakában a Szovjetunió elérte fejlődésének legmagasabb pontját. Ebben az időszakban épültek új városok és aktívan fejlesztették a meglévő városokat, folyamatban volt az űrkutatás, a hadiipar a világ egyik legerősebbje volt, számos sikert értek el a kulturális és társadalmi szférában, valamint a sportban. Jelentősen megnőtt a szovjet állampolgárok jóléte, akik magabiztosan tekintenek a holnapra.
A társadalmi szférában minden viszonylag biztonságos volt, egyre nőtt az állampolgárok jóléte. A gazdaságban tapasztalható negatív jelenségek és a fogyasztási cikkek hiánya ellenére sokan vásárolhattak jó autót, jó minőségű és meglehetősen drága dolgokat, és javíthatták körülményeiket. Az alacsony élelmiszerárak miatt szegénységben élők számának növekedése nem volt túl észrevehető. Összességében az átlagos szovjet állampolgár élete meglehetősen jómódú és stabil volt.
Stagnáló gazdaság és következményei
Az ilyen stabilitás ellenére a Szovjetunió gazdasága a stagnálás időszakában gyakorlatilag leállította fejlődését. Az 1970-es évek globális olajboomja lehetővé tette, hogy a Szovjetunió vezetése egyszerűen profitáljon az olaj értékesítéséből a gazdasági szféra fejlesztése nélkül. A gazdaság önmagában nem tudott fejlődni, reformokra volt szükség, amelyekbe a stabilitás kialakulása miatt senki nem vett részt. Ezért sok kutató a stagnálás időszakát „a vihar előtti nyugalomnak” nevezi.
A gazdasági fejlődés megtorpanása rossz hatással volt az ipar és a termelés minden ágára, a katonai szektor kivételével. A reformok hiánya leginkább a nemzetgazdaságot sújtotta. A folyamatban lévő agrárreform, amely hallgatói "krumplirándulásairól" ismert, a parasztok munkanélküliségének növekedését és az aratás során elrontottak arányának növekedését eredményezte. Az emberek a veszteséges állami és kolhozokat kezdték elhagyni a városok felé, az élelmiszerhiány fokozatosan nőtt az országban. A gazdaság stagnálása különösen erősen érintette a hagyományosan a mezőgazdaságban és a kitermelő iparban élő régiókat, például Kazahsztánt, Ukrajnát stb.
A stagnálás teljes húszéves időszaka alatt nem történt változás az adminisztratív apparátusban. Túl gyakori Hruscsov-átalakítások és reformok után Brezsnyev úgy döntött, hogy nem vesz részt a Szovjetunió politikai struktúrájának átszervezésében, minden pártállást gyakorlatilag egész életen át. Az élet minden területét a párt irányította, a KGB bel- és külpolitikai szerepe jelentősen megnőtt, a politikai rezsim teljesen konzerválódott.
Az olajár csökkenésével az összes stagnáló jelenség ki volt téve a Szovjetunió gazdaságában. A stabilitás időszakában az ország gazdasága elmaradt szférává vált, amely nem tudta egyedül támogatni az államot, ami a peresztrojka nehéz korszakának kezdetéhez vezetett.
