Az 1946. augusztus 14-i esemény hosszú évekre meghatározta Mihail Zoscsenko és Anna Akmatova sorsát. A Bolsevik All-Kommunista Párt Központi Bizottságának szervező irodájának rendelete (A "Zvezda" és a "Leningrad" magazinokról) kimondta: "A" Zvezda "oldalainak biztosítása olyan vulgáris és szakadatlan irodalom számára, mint Zoschchenko. Zoscsenko a szovjet rendet és a szovjet embereket primitívnek, kulturálatlannak, ostobának, filiszteus ízléssel és erkölcsösséggel ábrázolja. Zoscsenko valóságunk rosszindulatú huligán ábrázolása szovjetellenes támadásokkal jár."
Mihail Zoscsenko üldözése
Ezt megelőzően az "Október" magazin fejezeteit publikálta Mihail Zoscsenko "A napkelte előtt" című könyvéből. Az író súlyos mentális betegségben szenvedett, amelytől az orvosok nem tudták meggyógyítani. Ezt a könyvben tárgyaltuk. A sajtó "nonszensznek nevezte, csak hazánk ellenségeinek kell" (Bolsevik magazin). Szó sem volt folytatás kinyomtatásáról. Miután kiadták a Bolsevikok All-Szövetségi Kommunista Pártjának Központi Bizottságának "A" Zvezda "és" Leningrad "magazinokról szóló rendeletét, A. Zhdanov akkori leningrádi pártvezető" undorító dolognak "nevezte a könyvet.
Az Írószövetségből kizárva, megfosztva nyugdíjától és étkezési kártyájától, Zoscsenko finn fordítással élt. De M. Lassil "A gyufákért" és "Feltámadt a halálból" című regényeinek fordításainak 1948-ban történő publikálása meg nem nevezett. Amikor 1953 júniusában Zoscsenkót ismét felvették az Írószövetségbe, a Krokodil és az Ogonyok magazinoknál dolgozott. Élete végéig azonban nem kapott nyugdíjat.
Ennek az üldözésnek a kezdetektől fogva voltak olyanok, akik különösen aktívan vettek részt benne. A Központi Bizottság határozatának kiadása után szinte azonnal lefoglalták Zoscsenko mindhárom könyvét. Akhmatova könyveinek nyomtatását és terjesztését is leállították. A Glavlit 1946. augusztus 27-i 42 / 1629s. Számú végzésével a könyveket nemcsak a könyvtárakból és a kereskedelmi hálózatokból vonták ki. Még a hajókon és a sarki állomásokon is tilos volt szégyenteljes szerzők publikációit tartani.
De voltak olyanok is, akik megvédték az írót. Köszönet K. Csukovszkijnak vs. Ivanov, V. Kaverin, N. Tikhonov, 1957 végén megjelent Zoscsenko "Válogatott történetek és regények 1923-1956" című könyve.
Anna Akhmatova opálja
Anna Akhmatovát abban az 1946-os határozatban „az üres, elvtelen költészet népünktől idegen tipikus képviselőjének nevezték. Versei nem tolerálhatók a szovjet irodalomban. " Még 1940 szeptemberében a Kremlben az SZKP (b) Központi Bizottságának (b) Krupin ügyeinek vezetője jelentést nyújtott be a Politikai Iroda tagjának és a Központi Bizottság ideológiai titkárának, Zhdanovnak. A neve "Anna Akhmatova versgyűjteményén" volt. Ugyanakkor a "Soviet Writer" kiadó szilárd versgyűjteményt adott ki a költőnőtől.
A fő vád Anna Andreevna ellen az volt, hogy a könyvben nincsenek versek a forradalomról, a szocializmusról.
Szégyenében megfosztották az adagkártyáktól. Ismeretlen emberek segítettek. Folyamatosan küldtek kártyákat postán. A lakás megfigyelés alatt állt. A neurózis hátterében fájt a szívem. Lehetetlen volt egynél több verset írni évente.
1949-ben fiát, Lev Gumiljovot harmadszor tartóztatták le. Ezt követően létrehoz egy versciklust, amelyet Sztálinnak szenteltek annak reményében, hogy kiszabadítsa fiát. De ugyanebben az évben Akmatova volt férjét, Punint letartóztatták. Három évvel később a táborban halt meg.
A dicséret azonban megtérült. Ennek eredményeként helyreállt az Írószövetségben, engedélyt kapott fordításra. De Lev Gumiljovot további 10 évig börtönben tartották.
Csaknem több mint 14 éve Zoscsenko összes színművét és történetét, valamint Akmatova verseit eltávolították a színházak, sőt az amatőr előadások repertoárjáról is.
1988 októberében a döntést "hibásnak" hatályon kívül helyezték, amint arról a Pravda újság beszámolt.
