A "Ce la vie" olyan kifejezés, amelyet sokan hallottunk különböző élethelyzetekben. Ugyanakkor minden beszélő gyakran a saját értelmét adja bele: valaki - csalódás az életből, és valaki - hajlandóság a változásra.
A "C'est la vie" a francia "C'est la vie" kifejezés pontos átírása. Ráadásul oroszul ezt a kifejezést leggyakrabban a köznyelvi beszédben használják, ezért nincs egyetlen - folyamatos vagy különálló - kialakult forma, amelyet orosz betűkkel írnak. E tekintetben ennek a meglehetősen gyakori kifejezésnek a francia eredetijét használják leggyakrabban írásban.
Kifejezés értéke
Az eredeti forrás szó szerinti fordítása - a "C'est la vie" francia kifejezés - oroszra azt jelenti: "Ilyen az élet". Egy ilyen kifejezés szemantikai analógja a világ számos nyelvén létezik, de egyesekben, például angolul, az úgynevezett redukált szókincs elemeit használják annak felépítésére, vagyis szleng szavakra, visszaélő kifejezésekre és a beszéd hasonló összetevői.
A kifejezés jelentése
Ennek a kifejezésnek értelmes jelentése változatos, és sokféle árnyalat jellemzi, amelyeket az alany, aki használja, a használat helyzettől függően bele tudja tenni. Sőt, ennek a kifejezésnek a használata minden esetben sajátos filozófiai hozzáállást tükröz az életeseményekkel szemben.
Így például ennek a kifejezésnek az egyik leggyakoribb felhasználása az, hogy közvetítse a beszélgetőtársnak azt az elképzelést, hogy az életben különféle helyzetek lehetségesek, és lehetetlen előre megjósolni az események fejlődését. Például használhatja ezt a kifejezést abban az esetben, ha valamilyen többé-kevésbé komoly baj történt veled vagy beszélgetőtársaddal: kulcsok elvesztése, kudarc munkahelyen vagy iskolában, késés a vonatra és hasonlók.
Nem szabad azonban ezt a kifejezést használni, ha az embernek valóban nagy szerencsétlensége van, például baleset, közeli hozzátartozó halála. Ilyen helyzetben ez a megjegyzés azt jelezheti, hogy nem veszi túl komolyan a bánatát, és hajlamos lebecsülni annak fontosságát az érintett fél számára.
További szemantikai konnotáció, amelyet a "Ce la vie" kiejtő személy ebbe a kifejezésbe belefoglalhat, magában foglalja azt a vágyat, hogy megvigasztalja és felvidítsa társát, aki egy adott problémával szembesül. Ebben az esetben ennek a mondatnak a használata mintegy áthárítja a felelősséget a történtekért nem magára a szubjektumra, aki kellemetlen helyzetbe került, hanem a mindenkivel előforduló életkörülményekre. Így a beszélő megpróbálhatja világossá tenni a beszélgetőpartner előtt, hogy a történtek nem az ő hibája.
