A modern világban az emberek egyre inkább olyan jelenségről beszélnek, mint a Doppler-effektus. Ennek a tudósnak egyedülálló felfedezése nemcsak dicsőítette, hanem a tudomány és az élet különböző területein is alkalmazható volt.
A Doppler-effektus felfedezésének története
A Doppler-effektus a vevő által rögzített hullámok hosszának és frekvenciájának változása, amely a forrásuk vagy maga a vevő mozgását idézi elő. A hatás Christian Doppler nevéhez fűződik, aki felfedezte. Később Christian Ballot holland tudósnak kísérleti módszerrel sikerült bizonyítania a hipotézist, aki egy fúvószenekart nyitott vasúti kocsiba helyezett és a legtehetségesebb zenészekből álló csoportot gyűjtött össze a peronon. Amikor a kocsi a zenekarral elhaladt az emelvény mellett, a zenészek egy hangot játszottak, és a hallgatók papírra írták a hallottakat. Ahogy az várható volt, a hangmagasság érzékelése közvetlenül kapcsolódott a vonat sebességéhez, amint azt a Doppler-törvény előírja.
Doppler effektus
Ezt a jelenséget elég egyszerűen meg lehet magyarázni. A hang hallható hangját befolyásolja a fülig érő hanghullám frekvenciája. Amikor egy hangforrás egy személy felé halad, minden következő hullám egyre gyorsabban jön. A fül a hullámokat gyakoribbnak érzékeli, emiatt a hang magasabbnak tűnik. De a hangforrás eltávolításakor a következő hullámok kissé tovább bocsátanak ki, és később jutnak el a fülig, mint az előzőek, ami a hangot alacsonyabbnak érzi.
Ez a jelenség nemcsak a hangforrás, hanem egy személy mozgása során is bekövetkezik. A hullámon "futva" az ember gyakrabban keresztezi a címereket, a hangot magasabbnak érzékeli, és elhagyja a hullámot - éppen ellenkezőleg. Így a Doppler-effektus nem függ a hangforrás vagy annak vevőjének külön mozgásától. A megfelelő hangérzékelés egymáshoz viszonyított mozgásuk során keletkezik, és ez a hatás nemcsak a hanghullámokra, hanem a fényre és a radioaktív sugárzásra is jellemző.
A Doppler-effektus alkalmazása
A Doppler-hatás nem szűnik meg rendkívül fontos szerepet játszani a tudomány és az emberi élet különböző területein. Ennek segítségével a csillagászoknak sikerült kideríteniük, hogy az univerzum folyamatosan bővül, és a csillagok "elmenekülnek" egymástól. A Doppler-effektus lehetővé teszi az űrhajók és a bolygók mozgásának paramétereinek meghatározását is. Ez alkotja az alapját a radarok működésének is, amelyeket a közlekedési rendőrök használnak az autó sebességének meghatározására. Ugyanezt a hatást alkalmazzák az orvosi szakemberek is, akik ultrahangos készülék segítségével megkülönböztetik az ereket az artériáktól az injekciók során.