A maral agancsok felhasználásának története körülbelül kétezer éves. Ma ezek alapján számos gyógyszert állítanak elő, mind tabletta, mind por formájában, valamint számos étrend-kiegészítőt. Mindezekre a termékekre nagy a kereslet.
Maral agancs és értékük
Az agancsot szarvas agancsának nevezik éves növekedésük időszakában, amely egybeesik a korhadás időszakával. Ebben az időszakban csőszerkezetet szereznek, vérrel vannak tele és vékony bársonyos, rövid, puha hajú bőrrel vannak ellátva.
Ősidők óta a fiatal szarvas agancsokat használják a népi gyógyászatban az ázsiai országok lakói. Kína még a 12. században háziállatként kezdett tenyészteni az agancsszarvasokat.
Altájban a 19. század vége óta külön gazdasági ága van, agancsmaral tenyésztésnek.
A maral agancsok értéke a bennük található hatalmas tápanyagmennyiségnek köszönhető. Tudományos szempontból ezt nehéz megmagyarázni. De érdemes megfontolni, hogy a gímszarvasok Altáj egyedülálló ökológiai körülményeiben élnek, és a korhadás időszakában az őz organizmus akár 25 kg csontszövetet is termel. Ehhez minden testrendszer stresszre van szüksége, ami biológiailag aktív anyagok magas koncentrációjához vezet. Ezen túlmenően e szarvasfaj táplálékalapja magában foglalja a legértékesebb gyógynövényeket, például az aranygyökeret.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az agancsszarvas és az ember is melegvérű szervezet, és ez hozzájárul az állati eredetű készítmények ember általi jobb asszimilációjához.
Manapság az agancsokat széles körben használják az erő, az ifjúság és az egészség megőrzésére. A bennük lévő gyógyászati tulajdonságok tartalmát tekintve csak a ginzenghez hasonlíthatók, és a felhasznált gyógyszerek legfelső fokán állnak.
Hogyan készülnek az agancsok
Korábban a még élő maral agancsának kivágásának barbár technikáját gyakorolták. Főleg orvvadászok használták. Ezt azzal magyarázták, hogy a vadmarál szarvai több tápanyagot tartalmaznak, mint a fogságban nevelt marál. Ennek oka az volt, hogy képtelen volt az állomány számára a lehető legközelebb állni a természetes körülményekhez.
Idővel azonban ez lehetővé vált. Nagy földterületeket különítettek el a kancatenyésztéshez azáltal, hogy elkerítették a legtermékenyebb legelőket különféle legelőkkel.
Az agancsokat számos módon szüretelik. Közülük három érvényesül, különösen azok, amelyek megőrzik az alapanyag összes tápanyagát.
Az első módszer hagyományos. Légszárításból áll, közepes forrázással a mikrobiális és parazita szennyeződés megelőzése érdekében. Ez a leggyakoribb. Ők nyerik ki a nyersanyagokat a "Pantoprost" gyógyszer gyártásához.
Alacsony hőmérsékletű fagyasztva szárítást és vákuumszárítást is széles körben alkalmaznak.
