A napfogyatkozás az egyik legimpozánsabb természeti jelenség, amelyet az ember megfigyelhet. Nem meglepő, hogy a történelem során az emberek különös figyelmet fordítottak rá. A Nap hirtelen eltűnése világos nappal babonás rémületet okozott, valami misztikusnak és különféle gondokkal fenyegetőnek vélték.
Sokáig a leghihetetlenebb módon próbálták megmagyarázni a napfogyatkozások természetét, kezdve az istenek emberi bűnökért elkövetett büntetésétől, egészen a napfényt felemésztő mitikus szörnyetegig. És csak a csillagászat és más természettudomány fejlődésének köszönhetően a tudósok végül érthető leírást tudtak adni a napfogyatkozások mechanizmusáról. A napfogyatkozás, valamint a holdfogyatkozás valódi oka az, hogy az űrben nincs semmi helyhez kötött. Bolygónk a Nap körül forog, viszont a Hold műholdja a Föld körül forog. És időről időre olyan helyzetek adódnak, amikor mind a három égitest ugyanazon a vonalon áll. Sőt, a Hold ebben az időben a Föld és a Nap között van, teljesen vagy részben eltakarja azt, más szóval, a napfogyatkozás nem más, mint a Hold árnyéka, amely a Föld felszínére esik. Mivel a Hold a Nap és a Föld méretéhez képest nagyon kicsi, árnyéka csak körülbelül 200 km átmérőjű. Ez azt jelenti, hogy a napfogyatkozás nem mindenhol figyelhető meg, csak egy meglehetősen keskeny sávban figyelhető meg a holdárnyék útján. A csillagászok megkülönböztetnek teljes és részleges napfogyatkozást. Ez a Földről való láthatóság körülményeitől függ. Ha a megfigyelő egy kb. 270 km széles holdi árnyékban van, akkor láthatja, hogyan tűnik el a Nap teljesen, és egy kis fekete körvé válik, amelyet szabálytalan alakú világító héj vesz körül. Ezt a besötétedett nap körüli sugárzó kört napkoronának nevezzük. A teljes napfogyatkozás során, még a nap közepén is, sötétség borul a földre, a levegő hőmérséklete kissé csökken, és a csillagok láthatóvá válnak. A napfogyatkozás teljes fázisa azonban nem tart sokáig, és szó szerint néhány perc alatt minden körülötte visszatér eredeti állapotába. Részleges fogyatkozás figyelhető meg, ha a holdi árnyékcsík közelében tartózkodunk. Ebben az esetben a Földről úgy tűnik, hogy a Hold nem éppen a napkorong közepén halad, hanem csak annak szélét érinti. Ugyanakkor az ég sokkal gyengébben sötétedik, a csillagok szintén nem láthatók. Mivel részleges fogyatkozás akár 2 ezer kilométeres távolságban is megfigyelhető a holdi árnyékcsíktól (teljes napfogyatkozási zóna), sokkal nagyobb az esélye ennek a természeti jelenségnek a meglátására.
