Már a Kr. E. 3. évezredben létrejöttek az első települések a hajózható folyók partján és a tengerek partjain, amelyek az ország védelmét szolgálták a támadásoktól, a kézművesség fejlesztése, valamint az aktív kereskedelem és a más államokkal fenntartott közönségkapcsolatok fejlesztése érdekében. E települések jólétének gyors növekedése miatt a gazdag lakosság és az ország vezető testületei hamarosan ezekbe koncentrálódtak. Így keletkeztek az első ősi városok, amelyek az urbanizáció folyamatát eredményezték.
Elkezdődött a városok számának növekedése, a városi lakosság számának folyamatos növekedése, a városi életmód ápolása. Minden későbbi korszakban a városok óriási hatást gyakoroltak a tudomány, az építészet és a kultúra fejlődésére, az ipari termelés kialakulására és fejlődésére, az áru-pénz kapcsolatok kialakítására, a társadalmi rendszer forradalmi átalakulására szinte minden államban A társadalom, kultúrája, demográfiai folyamatai a 19. század eleje óta jelentősen felerősödtek. Ennek oka az volt, hogy a nagy ipari központok koncentrálódtak a városokba, a közlekedés és a kommunikáció fejlõdésének, az orvostudomány és a fejlõdõ szolgáltatási szektor eredményeinek könnyebb hozzáférhetõségéhez a polgárok számára. Ennek eredményeként a vidéki lakosság hatalmas rétege vándorolt a tisztességes kereset és a jobb élet keresése érdekében. A 19. század elejétől a 20. század végéig tartó időszakban a városi népesség az egész világon átlagosan 5% -ról 41% -ra nőtt. Az urbanizáció folyamata nem csak a vidéki lakosság vándorlásának tudható be. A vidéki településeken az ipari vállalkozások felépítése után kisvárosokká alakulnak. A terjeszkedő város határai közé eső településeket strukturális területi egységként öntik bele. Ezenkívül folyamatosan növekszik az úgynevezett inga vándorlás, amikor a külvárosok lakossága, továbbra is vidéki településeken élve, minden nap a városba jár be dolgozni és tanulni. Az iparosodott országok urbanizációja a lakosság jelentős részének a városokban való koncentrációjához vezetett, és a városi lakosság nagy túlsúlyához vezetett a vidéki népességhez képest. Az urbanizált országok legkiemelkedőbb képviselői Nagy-Britannia, Svédország, Belgium, Németország, Ausztrália, USA. Valamint Kanada, Izrael, Japán és Új-Zéland. Bennük a városi lakosok száma meghaladja a 70% -ot. Az urbanizáció fejlődésének egyik jellemzője a városi lakosok számának növekedési ütemének lassulása, aránya meghaladja a 70% -ot. És álljon meg, ha megközelíti a 80% -ot. Csak az afro-ázsiai régió fejlődő államaiban marad meg a vidéki lakosok prevalenciája a városok népességével szemben. A városiasodás fejlődése a jelenlegi szakaszban a városi agglomerációk kialakulásához vezetett, amikor a hatalmas külvárosokban a népesség növekedése meghaladja a népességet növekedés egy nagyvárosban, amely egy agglomeráció központja. Ez a jelenség Észak-Amerikában, Belgiumban, Hollandiában és Moszkvában terjedt el. Ezenkívül Kanadában, Svédországban, Olaszországban és Franciaországban változás következik be a lakosság migrációjának irányában a városi agglomerációkból és a nagyobb városokból (megavárosokból) a közepes és kisvárosokba. A több mint egymillió lakosú megavárosok a gyenge ökológia, a közlekedési torlódások és a magas lakhatási költségek miatt már nem vonzóak az üzleti élet és az élet szempontjából. Ráadásul az ipari vállalkozások fejlődése bennük nem biztosít munkahelyet a megnövekedett népesség számára. Az urbanizáció fejlődése gyenge városi nyomornegyedekben. Ez fokozza a társadalmi feszültséget és a fiatal népesség elvándorlását a fejlett országokba.
