A botokkal ostorozás a testi fenyítés egyik típusa, amelyet az ókortól kezdve ismertek. A botokat az ókori Egyiptomban, az ókori Rómában és az ókori Görögországban büntették. A botbüntetés Európában a 19. század végéig, Nagy-Britanniában pedig a 20. század közepéig terjedt el.
Utasítás
1. lépés
A rudak nyír, fűz, mogyoró és más cserjék és fák hajtásai, amelyeket testi fenyítésre használtak. A bűnös személyt nyilvánosan megkorbácsolták vékony rugalmas és rugalmas rudakkal. Kíváncsi, hogy a botok büntetésként való felhasználása az idő múlásával javult: a rudakat alaposan átitatták sós vízben annak érdekében, hogy még nagyobb rugalmasságot kapjanak.
2. lépés
A mindenkori botokkal való büntetés az egyik bűncselekmény elkövetése miatt alkalmazott büntetés egyik fajtája volt. Meg kell jegyezni, hogy az ókortól kezdve bűncselekménynek számított a kishuliganizmus, a letartóztatással szembeni ellenállás, az apró lopás stb. A helyzet az, hogy túl kegyetlen börtönbe kerülni ilyesmi miatt, de az ember nyilvános büntetése és becstelensége tanulságos.
3. lépés
A keleti országokban a botokkal való korbácsolást továbbra is használják. De nem mindenki szenved ettől, hanem csak a nők. E büntetés alkalmazásának alapja az engedetlenség és a férj iránti engedetlenség stb. A rúddal való korbácsolást továbbra is használják a plébániai és vasárnapi iskolákban. Az ezekbe az oktatási intézményekbe érkező gyermekek és az ott dolgozó felnőttek (énekesek, könyvelők) korbácsoltak.
4. lépés
Kíváncsi, hogy a plébániai iskolákban a botokkal történő büntetést nem annyira bűncselekmények miatt használják, hanem lincsként egy tehetetlen gyermek vagy felnőtt ellen. És ez tény. A plébánián rúddal korbácsolhatnak áldással, például a tanulók szisztematikus késése miatt. Érdekes, hogy itt a botokkal való ostorozás meglehetősen normálisnak számít, bár egy mai ember szemében vadnak tűnik.
5. lépés
Magyarországon a botokkal ostorozás továbbra is hivatalos büntetés bizonyos kötelességszegések miatt. Az ókortól kezdve a magyar földbirtokosok kötelességüknek tartották, hogy 25 szempillát nyilvánosan lemérjenek jobbágyaik felé. Ez utóbbi úgy tekintette ezt a gesztust, hogy a tulajdonos nagy kedvvel viszonyult személyéhez. A parasztasszonyok megszerették azokat a férfiakat, akik túlélték a brutális ostorozást, mert igazi hősöknek látták őket. Oroszországban a botokkal való korbácsolás a 19. századig folytatódott. Aztán az urak megkorbácsolták jobbágyaikat, megidézve az egész kerületet, hogy ezt a büntetést nyilvános megaláztatássá változtassák. A rudakkal megkorbácsolt parasztok megpróbáltak egyetlen hangot sem kiadni.
6. lépés
A botokkal korbácsolás, amely a mai napig fennmaradt, igazi vadság a modern társadalom részéről. Az emberség normái és az illemtan diktálják a magukét: a modern embert munkával, száműzetéssel, pénzbírsággal, magányossággal lehet büntetni, de fizikai bántalmazással nem.