A politikai döntések meghozatala a politika egyik legfontosabb társadalmi funkciója. Ez a folyamat magában foglalja az egyik, a legoptimálisabb alternatíva kiválasztását.
Utasítás
1. lépés
Általánosságban elmondható, hogy a politikai döntéshozatali folyamat két részre oszlik - alternatívák keresése és a leghatékonyabb lehetőség kiválasztása. Természetesen a gyakorlatban ez a folyamat bonyolultabb és részletesebb. A döntéshozatali folyamatnak több kidolgozott sémája van. Egyikük G. Lasswellé. Ennek a folyamatnak 6 szakaszát azonosította. Ez egy probléma megfogalmazása, ajánlások kidolgozása, alternatívák kiválasztása, előzetes hit a megoldás helyességében, a megoldás hatékonyságának értékelése, a megoldás felülvizsgálata vagy törlése.
2. lépés
Ennek a rendszernek a hátránya az előrejelzés és a helyzetelemzés szakaszának hiánya. Ezt a hibát D. Weimer és A. Weining sémái kiküszöbölik. Modelljük a döntési folyamat hét szakaszát foglalja magában: a probléma megértése; célok és megoldásainak megválasztása; kritériumok kiválasztása; az alternatív lehetőségek meghatározása; a döntés következményeinek előrejelzése; ajánlások kidolgozása a műveletek algoritmusára vonatkozóan.
3. lépés
E megközelítések fontos kihagyása a visszacsatolási elv hiánya, amely a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb eleme. Ezt az elvet nagyon részletesen leírják a rendszerszemlélet híveinek írásai. Ez azon a tényen alapul, hogy a politikai rendszer kétféle jelet kap a társadalmi környezettől - igények vagy támogatás. Ha a rendszer hozza a legjobb döntéseket, akkor a támogatottsága nő. Ha a környezet nem tartja optimálisnak a megoldásokat, akkor a követelmények növekednek. A beérkező jelek alapján korrigálni kell a politikai döntéseket.
4. lépés
A döntéshozatali folyamat a politikai rezsim típusától függ. A demokratikus társadalom ideális modellje azt feltételezi, hogy a politikai döntéseket a társadalom igényeinek megfelelően hozzák meg. Ilyen helyzet csak erős civil társadalom jelenlétében, valamint a hatóságok és az emberek közötti kölcsönhatás működő mechanizmusainak jelenlétében lehetséges.
5. lépés
A tekintélyelvű és demokratikus társadalmakban a hatóságok elhatárolódnak az emberektől, és ez utóbbi gyakorlatilag nincs befolyása a hatóságok döntéseivel szemben. Ez nem azt jelenti, hogy a hatóságokat döntéseikben csak a saját önző érdekeik vezérlik. Csak annyit, hogy a lakosság nehezen fér hozzá a politikai konyhához.
6. lépés
A monarchikus társadalmak, amelyek a hatalom isteni eredetének gondolatán alapultak, szintén nem vállalták az emberek semmiféle befolyását az uralkodó döntéseire. Korlátozott számú tanácsadó támogatásával egyedül kellett elfogadnia őket.
7. lépés
Nem zárható ki a külső erők és tényezők politikai döntéshozatalra gyakorolt hatása. Ide tartozik a korrupció és a lobbizás. A lobbizás nem mindig negatív jellegű, míg a korrupció mindig rendkívül negatív hatással van a gazdaság állapotára, és gátolja az ipari növekedést és a társadalmi fejlődést.
8. lépés
Az adminisztratív erőforrás fogalma szorosan összefügg a politikai döntések meghozatalának eljárásával. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy álláspontjukat az uralkodó elit felhasználja magáncélok elérésére. Például a versenytársak kizárására a választási kampány során.
Az érdekkonfliktusok elkerülése fontos kihívás a demokratikus társadalmakban. Például, ha egy tisztviselőnek, aki egy bizonyos ipari szektor élén áll, üzleti vagyona van (vagy rokonai vagy barátai). Ebben az esetben nagy a kísértés, hogy álláspontját saját érdekeiben használja fel, ami a korrupció közvetlen megnyilvánulása.
