Bajkál a világ legnagyobb édesvíztározója a legtisztább vízzel. A szakértők hosszú ideig keresték a választ arra a kérdésre, hogy ez a tó hogyan jelent meg. A helyi lakosság körében elterjedt legendák fantasztikus képeket festenek a Bajkál-tó eredetéről. A tudósok azonban a modern adatok alapján hihetőbb magyarázatokat találnak.
Hipotézisek Bajkál eredetéről
A Szentpétervári Tudományos Akadémia expedíciójának tagjai az elsők között fejtették ki magyarázatukat a Bajkál-tó megjelenésére a 18. század végén. Johann Georgi és Peter Pallas német kutatók, akik II. Katalin meghívására az Akadémiával működtek együtt, úgy vélték, hogy a tómedence a föld egy részének tektonikai kudarca után keletkezett, amelyet természetes kataklizma okozott.
Georgi úgy vélte, hogy a kudarc oka egy erős földrengés volt, amely akár a helyi folyók menetét is befolyásolhatja.
Egy évszázaddal később a politikai száműzetésben élő Jan Chersky, születése szerint lengyel, előterjesztette saját verzióját a Bajkál-tó eredetéről. Megfigyelései és kutatásai alapján, amelyeket a tó körüli utazásai során tett. A tehetséges tudós felvetette, hogy a medence és a körülötte levő hegyek azután keletkeztek, hogy a földkéreg lassan vízszintes irányban összenyomódott.
Azóta sok tudós felhozta saját érveit egyik vagy másik hipotézis mellett, amely gyakran csak apró részletekben különbözött egymástól. A Bajkál-tó kialakulásának problémájával kapcsolatos modern tudományos megértéshez legközelebb V. A. Obrucev. Véleménye szerint Bajkál a szibériai hegyvidéki rendszerrel együtt jött létre.
Obrucev úgy vélte, hogy a később tóvá vált mélyedés a föld süllyedése után keletkezett két függőleges irányú törési felület mentén.
Modern nézet a Bajkál eredetének problémájáról
Csak a múlt század tudományos eredményei tették lehetővé a Bajkál-medence eredetének tanulmányozásában való előrelépést. Amikor geológusok és geofizikusok felfedezték a földkéreg globális hibarendszerének létezését, kiderült, hogy a Bajkál-tó megjelenése a globális szinten zajló folyamatok részévé vált. A kutatók megállapították, hogy a Földön számos mélyedésnek a Bajkál-tóhoz hasonló természete van. Ilyen például a Tanganyika és a Nyasa tó, valamint a Vörös-tenger.
A tudósok szerint a tó kialakulásához vezető tektonikus folyamatok több mint 30 millió évvel ezelőtt kezdődtek.
A Bajkál-medencét ma az azonos nevű hasadék központi részének, vagyis a földkéreg eltolódása után kialakult mélyedésnek tekintik. A hasadék több mint kétezer kilométer hosszú. A mélyedés két erőteljes litoszferikus lemez között helyezkedik el. Eleinte a geofizikusok úgy vélték, hogy a tómedence ezen lemezek ütközése következtében keletkezett, de aztán azt javasolták, hogy kölcsönhatásukhoz hozzáadják a Bajkál-mélyedés alatt elhelyezkedő köpeny hőmérsékletének emelkedését.
