Miután a napot a tengerparton töltötte, észreveheti a hőmérséklet csökkenését, amely délig következik be. Ez a szellő kialakulása miatt történik, amely habzik a bárányhullámokon, és lehűti a turisták felforrósodott testét.
A szellő egy alacsony tengeri szellő, amely különösen éles a parton. Ez a légmozgás annak a ténynek köszönhető, hogy a föld jobban felmelegszik, mint a tenger, és ezáltal termikus áramlást hoz létre. A levegő emelkedik és kitölti a keletkező üres teret.
A szárazföldi légáram folyamatosan feltöltődik sűrűbb és hidegebb tengeri levegővel. A keletkező szellő csak a szárazföld felett emelkedik, ezért ezen a helyen csökken a nyomás. A nyomáskülönbség légkeringést hoz létre.
A tengeri szellő nem mindig fordul elő, és több tényezőtől függ. A szárazföld és a tenger között, ahol a föld melegebb, három foknál nagyobb hőmérséklet-kontrasztnak kell lennie. Minél nagyobb a hőmérséklet-különbség, annál erősebb lesz a szellő.
Általában a nappali tengeri szellő 18-36 km / h sebességgel fúj, de van erősebb vagy gyengébb szél is. Hajnalban a part közelében nyugodt vagy enyhe maradéka van az éjszakai szellőnek). Az éjszakai légáramlás erősebb lesz, ha a partot különböző magasságok (dombok, hegyek) határolják. A tengeri szél csúcsát késő reggel vagy délután éri el, a szárazföldi és a víz közötti hőmérséklet-különbségtől függően.
A tengeri szellő a tengerparttól 200-300 méterre található. Az ilyen szél ereje és jellege a határrétegtől is függ. Minél mélyebb, annál kevesebb hőmérsékleti kontraszt szükséges a tengeri szellő kialakulásához. Egy vékony határréteg helyezkedik el közelebb a pólusokhoz, egy mélyebb - az Egyenlítőnél.
A tengeri szellő kialakulásának időzítése a talaj nedvességtartalmától is függ. Az eső után a föld nagyon párás, így először a napenergiát használják fel a víz elpárologtatására, és csak ezután kezdi meg a föld felmelegedését. Ez jelentősen késlelteti a szellő kialakulásának idejét. Éppen ellenkezőleg, az időjárás felgyorsítja és tovább erősíti a tengeri patak kialakulását.