A hit szubjektív hit valamiben, ami nem kapcsolódik az indokláshoz. Tényleges megerősítés történhet, de nem biztos, hogy ez semmilyen módon nem befolyásolja a hitet.
Nem olyan könnyű meghatározni a hit helyét az ember mentális tevékenységében. Mindkét intellektuális vonása van, amelyek egyfajta hitet képviselnek, és érzelmi. Az érzelmi szféra szempontjából a hit a magasabb érzelmek kategóriájába tartozik, mert állandó, nem szituációs.
A hit az egyik legerősebb érzés. Máté evangéliuma ezt mondja: "Ha akkora hite van, mint egy mustármag, és azt mondod erre a hegyre:" menj innen oda ", akkor elmúlik." A hit hatékonysága abban rejlik, hogy befolyásolja a motivációt, tehát az aktivitást, ezért olyan fontos a győzelemben való hit a sportban és a háborúban.
Hit és bizonyíték
A hitnek nem csak nincs szüksége bizonyításra - helyesebb lenne azt mondani, hogy ahol a bizonyítás megkezdődik, ott a hit is véget ér. Például Aquinói Tamás korától napjainkig megpróbálták bizonyítani Isten létét. Mindegyik változatlanul hiábavalónak bizonyul, de még ha be is lehetne bizonyítani ezt a posztulátumot, kevés haszna lenne.
Talán a bizonyítékok meggyőzték volna a hitetleneket, de ez meggyőződés, nem pedig meggyőződés - nem lenne érzelmi alkotóelem, ezért nem lenne erőteljes motiváció a keresztény élet számára, sem pedig az alapja az Istennel való őszinte kapcsolatnak. A hívőknek nincs szükségük bizonyítékra: ha valaki bizonyítékot keres, az azt jelenti, hogy nem különösebben szilárd a hitben.
A hit köre
Hagyományosan a hit a valláshoz kapcsolódik, ezeket a szavakat még szinonimaként is használják, a "keresztény hitről" vagy a "muszlim hitről" beszélve. Valójában a vallásban az Istenbe vetett hit alapvető szerepet játszik, de nemcsak a vallási dogmákat lehet természetesnek tekinteni.
Például egy csillagász vagy fizikus bizonyítékokkal szolgálhat arról, hogy a Föld a Nap körül forog, és nem a Nap a Föld körül - ebben a formában ez tudományosan megalapozott állítás lenne. De az a személy, aki távol áll a tudománytól, nem ismerheti a bizonyítékokat, és számára az összes "igazolást" a gondolatra redukálják: "Ezt N. Copernicus és G. Galileo bizonyította". Ebben az esetben az ember tudományos igazságot vesz fel a hitről, meghajolva a tudomány tekintélye előtt.
A hit szerepe nagy az emberi kapcsolatokban is. Átjárja a társadalom szerveződésének minden szintjét, összekötő, megerősítő elvként működik: ha egy férj abbahagyja a hitet a feleségében, a család összeomlik, ha a nép megszűnik hinni a kormányban, az állam összeomlik.
A hit valóban emberi megnyilvánulás, egyetlen más állatra sem jellemző, mert az ész és az érzések metszéspontjában keletkezik.
