A nyilvános beszéd célja, hogy információt közvetítsen a hallgatóság számára, vagy meggyőzze őket valamiről. A nyilvános beszéd a nyilvános beszéd leghatékonyabb műfaja, mivel élő visszajelzést tartalmaz a hallgatóságtól.
Mi jellemző a nyilvános beszédre?
A nyilvános beszédben a beszéd szerkezete nagyon eltér a mindennapi kommunikációtól. Ezenkívül nemcsak a meggyőzés nyelvi eszközeit használják aktívan, hanem a nem nyelvi eszközöket is, például a gesztusokat és az arckifejezéseket. A nem nyelvi eszközök szerepe óriási: felkeltik a hallgatóság figyelmét, és arra késztetik őket, hogy megosszák a beszélő érzelmeit. Mivel a beszéd célja elsősorban meggyőző, ezért az a jellemző, hogy a hallgatóságtól visszajelzéseket kapjon. Ezek lehetnek kérdések, véletlenszerű megjegyzések és jóváhagyási felkiáltások.
A nyilvános beszéd rendkívül hatékony. Természetesen a beszélő tekintélye a közönség szemében nagyon fontos, de a jó beszélő még a közelmúltbeli ellenfeleket is megnyerheti az oldalán. Igaz, a nyilvános beszéd menete és jellege gyakran függ a beszélő pszichológiai hangulatától, a saját erősségeiben való hitétől és a nyilvánosság számára átadni kívánt információktól.
Módszerek és technikák
A nagy közönséggel folytatott beszélgetés vezetésének technikája az ókortól kezdve kialakult. A nyilvános beszéd lebonyolítására még mindig vannak bizonyos szabályok, amelyek nagyrészt meghatározzák azok hatékonyságát.
Először is, a beszélő beszédét annak a közönségnek a társadalmi és oktatási színvonalának megfelelően kell elkészíteni, amelyhez szólni kíván. A beszédnek egyértelműen strukturáltnak és a nyilvánosság számára rendkívül egyértelműnek kell lennie. Másodszor, az információnak kellően objektívnek és hasznosnak kell lennie a közönség számára. Ideális esetben igaznak is kell lennie. Harmadszor: „egy rövid beszéd körülbelül negyven percig” hatástalan. Hosszú ideig nehéz sok ember figyelmét fenntartani, ezért a monológ időtartamát 15-20 percre kell csökkenteni. Ha sok információ van, akkor jobb, ha szüneteket tartunk a kérdések hangoztatásához, így a közönség ellazulhat. Negyedszer, a beszélőnek elég érzelmesnek kell lennie. Ez nem jelenti a túlzott mozdulatot vagy mozgást az egész előadási területen. A jó beszélőnek ismernie kell az intonációs technikákat.
És végül, ötödször, különös figyelmet kell fordítani az előadás elejére és végére. Ezekre a szakaszokra leginkább a közönség emlékezhet.
Természetesen ezek a technikák változóak - mindez a beszéd hallgatóságának kulturális szintjétől és sajátosságaitól függ. Jelentős tényezők a beszélő céljai, és sok más körülmény, hogy hol és milyen körülmények között kerül sor nyilvános beszédre - bent vagy szabadban, egy kis szobában vagy egy stadionban, VIP-ek jelenlétével vagy csak "az ő beszédében" saját "kör.
