A modern ember a mindennapokban él a függőleges járás minden előnyével, anélkül, hogy gondolkodna ezen a biológiai fajainak képviselőiben rejlő tulajdonságon. De az elülső végtagok felszabadulásának és a test kiegyenesedésének köszönhető, hogy az emberek egyszerre megtanulhatták, hogyan kell meglehetősen összetett munkaműveket végrehajtani, amelyek nélkül lehetetlen lenne létrehozni a civilizáció összes gazdagságát.
Számos független hipotézis létezik arra vonatkozóan, hogy az ember mikor és hogyan vált felállóvá. Ezek egyike az úgynevezett miocén hűtéshez kapcsolódik. Feltételezzük, hogy a késői miocén idején zord, alacsony hőmérsékletű éghajlat alakult ki a Földön. A trópusi erdők területei, ahol a modern emberek ősei éltek, az arborealis életmódhoz hasonlóan élesen csökkentek.
Ennek a hipotézisnek a hívei úgy vélik, hogy a főemlősöknek valójában csak egyetlen lehetőségük van a túlélésre - leszállni a fákról és alkalmazkodni a földi lét nehéz körülményeihez. Egy ilyen változás közvetlenül hozzájárult a főemlősök testének szerkezetének és mozgásuk jellegének változásához. Az ember ősei fokozatosan megtanultak egyenes lábakon mozogni a föld felszínén, anélkül, hogy járás közben az elülső végtagokra támaszkodnának, ahogyan a majmok is.
Eddig széles körben elterjedt a kétlábú mozgás megjelenésének munkaügyi koncepciója, amelynek szerzője a marxizmus egyik megalapítója, Friedrich Engels volt. A nagyszerű majmot emberré alakításában döntő tényezőnek a vajúdást tartotta. A test kiegyenesedését és az állatokra nem jellemző járás megjelenését Engels azzal magyarázta, hogy meg kell szabadítani a kezeket a munkaügyi műveletek elvégzéséhez.
Valóban, az emberi ősöknek valamikor nagyon összetett mozgásokra volt szükségük, például különféle tárgyak hordozásához, élelemhez vagy primitív eszközök készítéséhez. Fokozatosan a kéz megkapta saját szakterületét, és az emberi test kiegyenesedett. A kéz fejlődésével egyidejűleg a primitív emberek agya is fejlődött, fejlődött a gondolkodás és kialakult a beszéd.
Mozgásakor az ókori ember csak a lábára támaszkodott, miközben kezei szabadok voltak. Ez a "biológiai javulás" lehetővé tette az ókori emberek számára, hogy óriási ugrást tegyenek a fejlődésben, örökre elszakadva az állatvilágtól. Engels nézeteit leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy egyenes járásra volt szükség ahhoz, hogy kezet szabadítson fel azokhoz az ügyekhez, amelyek nélkül a társadalom nem létezhetett.
Ezt az első pillantásra logikus elméletet azonban kritikusai cáfolják, hogy a modern tudósok által megállapított egyenes járás jóval az előtt a pillanat előtt keletkezett, amikor az ember megtanulta a munka legprimitívebb eszközeit előállítani. Helyesnek tűnik a nézőpont, miszerint az ősi emberi ősök átmenete a függőleges testtartásba sok egymással összefüggő biológiai és társadalmi tényezőnek köszönhető, amelyek mindegyike nem tekinthető elkülönítve az emberi faj általános alakulásától.
