Mindenki észrevette, hogy fagyos időben csikorog a hó a láb alatt. Miért csikorog, ha a hó csak víz? Miért nem csikorog a jég és a tócsák? Van erre tudományos magyarázat.
A hó csak fagyos időben csikorog láb alatt, minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál magasabb a hang hangja. A természethez közeli emberek, a tapasztalt természettudósok meghatározhatják a fagy erősségét a hó nyikorgásának jellege alapján.
A hópehely sok egymásba fagyott jégkristályból áll. Bármely nyomás alatt ezek a kristályok ropogással törnek össze, és mivel sok van belőlük, ezt a hangot hallja. Minél alacsonyabb a levegő hőmérséklete, annál keményebbek lesznek a hópelyhek, és annál erősebben csikorog a hó. Ha a fagy nem erős, akkor a kristályok inkább meghajlanak, mintsem eltörjenek, így nincs hangos, magas ropogás.
-8 fok alatti hőmérsékleten a hó nyikorgásának akusztikus spektruma magas frekvenciákra mozog, és a hőmérséklet még nagyobb csökkenésével a hang intenzitása egy decibellel megnő. Most hóban járva vágó, nyikorgó hangokat hallhat.
A csikorgó hó másik oka a jégkristályok egymáshoz dörzsölése, amikor a lábad alatt mozognak.
A hópelyhek összetett alakúak, és a leszállási helyre vezető úton hatszögletű lemezről bolyhos csillagra és sokrétű virágra változnak. Egyes gyűjtemények több mint ötezer fényképet tartalmaznak különböző hópelyhekről. Szibériában, nyugodt időben akár 30 centiméter átmérőjű hópelyhek is kialakulhatnak. Az ilyen pelyhekből származó hófúvások szó szerint nőnek a járókelők előtt.
De a legkisebb széllökés megtöri a hófelhalmokat és egyedi hópelyhekké és azok töredékeivé változtatja őket. Jakúciában, amikor a fagy 40 fok alatt van, a hópelyhek jégtűnek, "gyémántpornak" tűnnek. És az ilyen "gyémántok" csillogása a napon szinte fényesebb, mint a természetes.
Természetesen az ilyen hópelyhek hangosan csikorognak, amikor rájuk lépnek, keménységük ilyen fagyban maximális. A hó így egyesítheti a lenyűgöző szépséget és a rejtélyt, miközben csak víz marad.
