A téves ítéletek a logika külön és nagyon szórakoztató részét képezik. Gyakran előfordulnak a mindennapi beszédekben, és általában véletlenszerűek (paralogizmusok). De ha logikai hibát követtek el a szándékos következtetésben, azzal a céllal, hogy megzavarják a beszélgetőtársat és ledöntsék a megfelelő gondolkodásmódról, akkor szofizmusról beszélünk.
A szofizmus eredete
A "szofizmus" szó görög eredetű, és ebből a nyelvből fordítva "ravasz találmányt" vagy "trükköt" jelent. A szofizmus alatt szokás olyan következtetést érteni, amely valamilyen szándékosan téves állításon alapszik. A paralogizmustól eltérően a szofizmus a logikai szabályok szándékos és szándékos megsértését jelenti. Így minden szofizmus mindig tartalmaz egy vagy több, gyakran meglehetősen ügyesen leplezett logikai hibát.
A szofistákat az ie 4–5. Század ókori görög filozófusainak nevezték, akik nagy sikereket értek el a logika művészetében. Aztán az ókori Görögország társadalmában az erkölcsi hanyatlás időszakában egymás után kezdtek megjelenni az úgynevezett ékesszólási tanárok, akik céljuknak tekintették a bölcsesség terjesztését, és ezért nevezték magukat szofistáknak is. Indokolták és levonták következtetéseiket a tömegeknek, de a probléma az volt, hogy ezek a szofisták nem voltak tudósok. Első pillantásra meggyőző beszédeik sokasága tudatosan hamis és félreértelmezett igazságokon alapult. Arisztotelész a szofizmusról mint "képzeletbeli bizonyítékról" beszélt. Az igazság nem a szofisták célja volt, hanem a vitát nyerték, vagy bármilyen módon gyakorlati hasznot akartak hozni, különös hangsúlyt fektetve az ékesszólásra és a torz tényekre.
Példák szándékos logikai hibákra
Az ilyen jellegű hibák különösen gyakoriak az ősi matematikai tudományokban - számtani, algebrai és geometriai szofizmusokban. A matematikai mellett léteznek terminológiai, pszichológiai és végül logikai szofizmusok is, amelyek többnyire értelmetlen játéknak tűnnek, amely bizonyos nyelvi kifejezések kétértelműségén, alulbecsülésén, hiányosságán és a kontextusok különbségén alapul. Például:
„Az embernek megvan, amit nem veszített el. A férfi nem vesztette el a farkát. Tehát van farka."
„Jobb szem nélkül is lehet látni, akárcsak bal nélkül. A jobb és a bal mellett az embernek nincs más szeme. Amiből az következik, hogy a látáshoz egyáltalán nem szükséges szemünk."
- Minél több vodkát iszol, annál jobban remeg a kezed. Minél többet fogsz kezet, annál több alkohol fog ömleni. Minél több alkohol ömlik, annál kevesebbet isznak. Következtetés: kevesebbet kell inni, többet kell inni."
„Szókratész férfi, de másrészt a férfi nem azonos Szókratésszel. Ez azt jelenti, hogy Szókratész nem Szókratész, hanem valami más."
