A plazma kijelzők először az 1960-as években jelentek meg. Számos előnyük van - széles látószög, vékonyabb vastagság, nagy képernyő fényerő és sík nézőtér.
Utasítás
1. lépés
Ha el akarja képzelni, hogyan működik a plazmatévé, csak nézzen meg egy ugyanezen elv alapján működő fénycsövet. A lámpa argont vagy bármilyen más inert gázt tartalmaz, általában egy ilyen gáz atomjai elektromosan semlegesek, de ha elektromos áramot vezetnek át rajta, akkor nagy számú szabad elektron támadja meg a gáz atomjait, ami egy semleges töltés. Ennek eredményeként a gáz ionizálódik és vezetőképes plazmává alakul.
2. lépés
Ebben a plazmában a töltött részecskék állandó mozgásban vannak a szabad foltok keresése közben, ütköznek a gázatomokkal, ami ultraibolya fotonokat bocsát ki. Ezek a fotonok láthatatlanok, hacsak nem a fluoreszkáló lámpákban használt foszforbevonatra irányulnak. Miután az ultraibolya fotonok eltalálták, a foszforrészecskék elkezdik kibocsátani a saját látható fotonjaikat, amelyek az emberi szem számára láthatóak.
3. lépés
A plazma kijelzők ugyanazt az elvet alkalmazzák, kivéve, hogy cső helyett sima, laminált üvegszerkezetet használnak. Foszforral borított sejtek százezrei helyezkednek el az üvegfalak között. Ez a foszfor zöld, piros és kék fényt bocsáthat ki. Az üveg külső felülete alatt hosszúkás alakú átlátszó kijelzőelektródák találhatók, felülről dielektromos lemez, alulról pedig magnézium-oxid borítja őket.
4. lépés
A foszfor- vagy pixelsejtek az elektródák alatt helyezkednek el, nagyon kis dobozok formájában készülnek. Alattuk a kijelzőre merőlegesen elhelyezett címelektródák rendszere van, mindegyik címelektróda áthalad a pixeleken.
5. lépés
A neon és a xenon speciális keverékét injektálják a sejtek közé, mielőtt alacsony nyomáson lezárnák a plazma kijelzőt; ezek inert gázok. Egy adott cella ionizálásához feszültségkülönbséget kell létrehoznia a cím és a kijelző elektródák között, amelyek az adott cella felett és alatt találhatók.
6. lépés
Ennek a feszültségkülönbségnek köszönhetően a gáz ionizálódik, hatalmas mennyiségű ultraibolya fotont bocsát ki, amelyek bombázzák a pixelsejtek felületét, energiával ellátva a foszfort, emiatt fényt bocsátanak ki. A feszültségingadozások (amelyek kódmodulációval jönnek létre) lehetővé teszik az egyes pixelek színének intenzitásának megváltoztatását. Ez a folyamat egyidejűleg történik több százezer ilyen pixelcellával, ami lehetővé teszi, hogy kiváló minőségű képet kapjon.