Az atomfegyverek a tömegpusztítás egyik eszköze, félelmetes pusztító erővel. Bizonyos esetekben azonban a halál számos egyszerű szabály betartásával elkerülhető.
Az atombánya robbanása a névleges teljesítménytől függően katasztrofális pusztulást okoz a beavatás helyétől számított egy-tíz kilométeres körzetben. A robbanás epicentrumában szörnyű nagyságrendű energiák tombolnak: a hőmérséklet több százezer fokra emelkedik, a nyomás hirtelen ötször-nyolcszorosára növekszik, majd élesen lecsökken a légköri alá. Még egy erődített menedékházban sem lehet túlélni egy atomrobbanás epicentrumában: a szeizmikus aktivitás kitörése a föld felszínétől két kilométernél közelebb eső bármely üreg azonnali összeomlásához vezet.
A szekunder elváltozási zónában túl lehet élni. A robbanás helyétől több mint tíz kilométeres távolságban a hőmérséklet-emelkedés jelentéktelen, de vannak más káros tényezők, amelyek az idő múlásával változnak. A nukleáris csapás riasztásakor a lehető leghamarabb menedéket kell találnia. Ideális esetben ez egy metró vagy egy speciális bombamenedék lesz. A kevésbé biztonságos menedékhelyek közé tartoznak a pincék és a talajszint alatti beton megerősítések. A robbanás pillanatában erős villanás figyelhető meg az égen, amelyet az emberi szem még mindig láthat. Néhány másodperc alatt a fény fényereje szörnyű intenzitású fénykibocsátássá válik.
Fénykibocsátás
Ha nincs megfelelő erődítmény a környéken, a lehető leghamarabb el kell bújnia egy átlátszatlan, nagy sűrűségű anyag párkánya mögé. A betonkorlátok, a nagy kövek, az épületek falai remekül fognak menni. Ha nincs semmi ilyesmi, akkor mindenképpen legalább 1-1,5 méterrel a talajszint alatt kell lennie. Az intenzív fénysugárzás 30-80 másodpercig tart, a tárgyakat akár több száz fokig is felmelegíti, ezért az ember a robbanástól számított 30 kilométeres sugarú körön belül nyílt térben tartózkodása halálos. A fénysugárzás hatására széles körű tűz és olvadás lép fel, és részben tönkreteszi az épületeket.
Áthatoló sugárzás
Körülbelül 40 másodperccel a beavatkozás után durva ionizáló sugárzás bocsát ki, amely szinte azonnal halált okozhat. A sugárzás hatása az atombomba maradék izzásának szakaszára esik. A kőfalak, a betonlapok és a talajvastagság megvédhetik a behatoló sugárzást, de meg kell várni a robbanás aktív fázisának végét.
Lökéshullám
Egy perccel a nukleáris töltés megkezdése után a szuperszonikus lökéshullám elhagyja az epicentrumot, és terjedése közben elveszíti a sebességét. A mély pincék és kutak megbízható menedék maradnak a lökéshullámtól, ezek hiányában elbújhat a terep redőiben. Nyílt területen a hullám akár két méter talajt is képes a levegőbe emelni.
Sugárszennyezés
Robbanás után a lehető leghamarabb hagyja el az érintett területet. 6-10 óra elteltével a lebomló részecskék elsődleges kicsapódása bekövetkezik a bomlástermékek felületén. Széllel távozzon, ha az a robbanás epicentrumába vagy az egyik oldalra irányul. Ha a szél az epicentrumról fúj, hagyja az érintett területet a légáramlás irányára merőlegesen.
