A római jog valódi szerződését megállapodásnak nevezzük, amelynek megkötése bizonyos dolgoknak az egyik féltől a másikhoz való átruházását vonja maga után. Az egyszerű informális megállapodásoktól eltérően a valós megállapodásnak bizonyos alapjai vannak a hatálybalépésre, és előírja az egyik fél azon kötelezettségét is, hogy a korábban kapott vagyont visszaadja.
Szerződés a római jogban
A római jogban nincs egyértelmű és világos definíció a szerződésről, mint kötelezettségtípusról. Az egyedi szerződések jellemzőiből azonban megállapítható, hogy bármely szerződés elsősorban két fél közötti megállapodás, amelynek jogi következményei vannak.
A valós szerződések a végrehajtás sorrendjének egyszerűségében különböztek az összes többi szerződéstől. A lezárásukhoz semmilyen alakiság nem volt szükséges. Elég volt egy megállapodás és egy dolog átruházása az egyik fél részéről a másikra.
A valódi szerződések második jellemzője az volt, hogy soha nem voltak elvontak, mindig csak bizonyos alapon valósultak meg.
A római jogban négy típusú szerződésnek volt nagy jelentősége: jelzálogkölcsön, kölcsön, kölcsön, tárolás.
Valódi szerződés
A valódi szerződés olyan szerződés, amely olyan kötelezettségeket állapít meg, amelyeket a felek egy dolog átruházásával határoznak meg. A valódi szerződéseknek több típusa létezett:
Jelzálog megállapodás
Ezt a típusú szerződést az jellemezte, hogy a dolgot az adós a hitelezőtől kapott bizonyos összegért átadta a hitelezőnek. Ha ezt a pénzösszeget nem adták vissza időben, akkor az adós elveszítette a hitelezőnek átadott dolgot, és ez utóbbi tulajdonába került. A hitelező kötelezettségei körültekintő és körültekintő magatartást tartalmaztak a dologban, mivel a tartozás megfizetése esetén az adósnak visszaküldhető volt.
Kölcsönszerződés
Ezt a szerződéstípust az jellemezte, hogy az egyik fél (a hitelező) egy ideig egy ingyenes használatú dolgot adott át a másik félnek (a kölcsönadónak). Később a fogadó félnek a használati idő végén épen vissza kellett adnia a dolgot. A kölcsönvevő teljes felelősséggel tartozott a beérkezett tárgy biztonságáért. Kivételt képeztek azok az esetek, amikor egy dolgot véletlenül megrongáltak.
A hitelt ebben a szerződésben szigorúan meghatározott időre adták, de volt olyan típusú hitel is, amelyet „igény szerint” lehetett nyújtani. Bizonytalannak hívták.
Kölcsönszerződés
Az ilyen típusú szerződésben az egyik fél (a hitelező) dolgokat vagy bizonyos összeget biztosított a másik félnek (a hitelfelvevőnek). A hitelfelvevő kötelessége az volt, hogy egy előre meghatározott időszak lejártával vagy igény szerint vissza kelljen adnia a megadott dolgokat és pénzt.
Tárolási megállapodás
Ezt a megállapodást az jellemezte, hogy az egyik fél (a letéteményes) egy bizonyos időre ingyenes tárolás tárgyát adta át a másik félnek (a letétkezelőnek). A dolognak nem kellett a betétesé, hanem valaki más tulajdonát képezhette.
E megállapodás értelmében a letétkezelő sem a tulajdonosává, sem tulajdonosává nem vált a dolognak, csak a megállapodásban meghatározott ideig tartotta meg. Nem volt joga használni ezt a dolgot, kiadni vagy bérbe adni. Mivel a szerződés ingyenes volt, a letétkezelőnek nem kellett külön figyelmet fordítania erre az ügyre. De szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő kár esetén meg kellett térítenie a más vagyonának okozott összes kárt.
