Talán a "sumpf" szó egyeseknek abszurd levélkészletnek tűnik, de nem a bányaiparral kapcsolatos emberek számára, számukra ez a szó hegyvidéki területeken végzett munkához fog kapcsolódni.
A bánya aknájának része
A bányaiparban az aknát általában speciális mélyedésnek nevezik, amelyet bányákban rendeznek el mind a víz befogadására, mind pedig a rakodási és kirakodási és egyéb típusú mélymunkák elvégzésére szolgáló gépek és berendezések parkolásának megszervezésére. Szokás a kút végén elhelyezni az ürítőtartályt, egyfajta "telepes" funkcióival ruházva fel. Néhány méterrel a fő fejlesztések szintje alatt helyezkedik el, ez lehetővé teszi a folyadékok, a nem kívánt kőzetek és egyéb felesleges elemek nagyon sikeres gyűjtését. Valójában nem működő, hanem bármely bánya vagy fejlesztés tengelyének nagyon fontos eleme.
Az olajteknő lehet mesterséges és természetes, például a sziklákban a természetes olajteknő természetes zsebként szolgál a talajvíz felhalmozódásához.
Tárolási kapacitás
A német "akkumulátor" akkumulátorkapacitásból lefordítva ezt az eszközt csövekhez és tartályokhoz szállítják, különösképpen a felesleges folyadék, szennyezés és mindenféle, különféle jellegű lerakódás kibocsátására. Idővel a mechanikai szennyeződések szennyezik az ürítőtartályt, és szinte lehetetlenné teszik a kúttal való munkát, ebben a pillanatban megkezdődik az olajteknő tisztításának folyamata speciális berendezések segítségével, ezért az olajteknőnek alapos tanulmányozásra és tervezésre van szüksége, amely lehetővé teszi a szennyeződések eltávolítását mechanikai sérülések nélkül, nem az üzemeltetési tulajdonságok megváltoztatása közben.
Egyetlen ásatás és építéssel kapcsolatos munka sem zajlik olajteknő nélkül: az ezekben az elemekben elhelyezett speciális szivattyútelepek lehetővé teszik a felesleges víz összegyűjtését a gödrökből és az árkokból, azok teljes vízelvezetéséig.
Minden esetben fontos, hogy az építők elvégezzék a helyes számítást, amely a víz legegyszerűbb és legteljesebb hozzáférését jelenti az aknához.
Az ürítőket falusi kutak létrehozására használják, itt az eszközök olyan elemként működnek, amelyek lehetővé teszik a felhalmozódó vízkészletek maximalizálását. Általános szabály, hogy ezt a technológiát sikeresen alkalmazzák olyan kutakban, amelyek víztartójának mélysége nem haladja meg az előírt 2-3 métert, különben a tartalékkészletek egy másik módszeréhez folyamodnak.