Szíria, Törökország és Irak kapcsolatai egyre feszültebbek. Az országok közötti konfliktusok már sok ember halálához vezettek, és a jövőben akár háború okaként is szolgálhatnak. Az amúgy is kellemetlen helyzetet tovább bonyolítja Hillary Clinton amerikai külügyminiszter beavatkozása e három állam politikájába.
Sok évvel ezelőtt kezdődött a konfrontáció Törökország és Szíria között. A viszonylag közelmúltbeli válságok közé tartozik az 1998-ban bekövetkezett konfliktus. Akkor Szíria és Törökország a háború szélén állt, mivel a Kurdisztáni Munkáspárt vezetője Damaszkuszban kapott menedéket. Sajnos a kurd probléma végül soha nem oldódott meg. Jelenleg ennek a népnek a képviselői Törökország délkeleti részén, Irak nyugati részén és Szíria északkeleti részén élnek. A függetlenség elérésére és a saját állam létrehozására irányuló vágyuk élesen rontotta a három ország közötti kapcsolatokat.
A fő probléma az, hogy Törökország, szomszédaival ellentétben, nagyon határozott a kurdok iránt, és teljes asszimilációjukat a törökökkel vagy a pusztítással kívánja megvalósítani. Szíria éppen ellenkezőleg, ezt megakadályozza, Irak pedig még saját bázissal is ellátta a kurdokat, ahonnan a török kormány szerint a PKK végzi katonai műveleteit. 2012 augusztusában a török kormány még a szíriai és iraki kurdokat is megvádolta a támadások végrehajtásával. Hillary Clinton nyíltan támogatta Törökország álláspontját, sőt kifejezte készségét, hogy segítsen "a szíriai probléma kezelésében".
Újabb konfliktus robbant ki Törökország és Szíria között, amikor 2011-ben a kormányzati elnyomás elől menekülve a szír menekültek egy szomszédos államhoz rohantak. Eleinte a törökök humanitárius segítséget nyújtottak a menekülteknek, de amikor kiderült, hogy Szíria több területe a kurdok fennhatósága alatt áll, Törökország megváltoztatta álláspontját, és kormánya még a katonai beavatkozás lehetőségét is bejelentette a Szíria.
Törökország és Irak közötti kapcsolatok szintén nem a legjobb módon fejlődnek. 2012 áprilisában a konfliktusra akkor hívták fel a figyelmet, amikor Nuri el-Maliki, Irak miniszterelnöke hivatalosan ellenségnek nyilvánította Törökországot. Erdogan török miniszterelnök korábban megengedte magának, hogy visszafogottabb, bár nem túl kellemes megjegyzéseket írjon az iraki kormányra, de nem tett ilyen hangos kijelentéseket. Az iraki hatóságok álláspontjuk hangsúlyozására leállították Törökország olajellátását. És végül a helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy az iraki problémák nem teszik lehetővé a török kormány számára, hogy csapatait áthelyezze és nyílt katonai offenzívát indítson Szíriában.
