Ma a termelő országok makrogazdasága nem tud működni és fejlődni a külgazdasági kapcsolatoktól elkülönítve. Mivel az államok több terméket fogyasztanak, mint amennyit előállítanak, a nemzetközi kereskedelem fejlődése az élen jár. Ugyanakkor mindkét fél számára előnyös, mind az importáló, mind az exportáló országok számára.
A nemzetközi kereskedelem előnyei
A nemzetközi kereskedelem növekedésének eredményeként fejlődik az ország belső gazdasága, növekszik a termékek értékesítési piacainak száma. Ez a GDP növekedéséhez, a nemzeti valuta stabilizálódásához és a lakosság jólétének növekedéséhez vezet. Ennek eredményeként csökkenthető a termékek export-import adózása, ami szintén pozitívan befolyásolja az ország gazdasági helyzetének egyensúlyát.
A közelmúltban nőtt az országok közötti tőkemozgás. Az állam, amely tőkéjét egy másik állam gazdaságába fekteti be, nemcsak növeli tőkéjét, hanem a gazdaság egy bizonyos szektorát is fejleszti, amely képes lesz fordított sorrendben exportálni termékeit. Ez lehetővé teszi a befektető számára, hogy saját iparát fejlessze, amelyet a szükséges erőforrások hiánya miatt lehetetlen fejleszteni az országában, vagy a termelés drága az exportőrrel szemben.
Például a termelés más országokban történő elhelyezése, ahol az alapanyagok olcsóbbak, a bérköltségek alacsonyabbak és az adózás hűbb a beruházásokhoz. Ugyanakkor a befogadó ország megkapja a költségvetés adóbevételeinek növekedését, új munkahelyek létrehozását és a gazdaság egyes szektorainak legfontosabb fejlődését.
Gazdasági szakszervezetek és nyitott gazdaság
A nyitott gazdaság széles körben integrálódik a teljes gazdasági rendszerbe. Határozza meg a nyitott gazdaság fő jellemzőit:
- részvétel az államok közötti munkamegosztásban (az egyik ország nyersanyagokat állít elő, a másik ezt a nyersanyagot dolgozza fel, a harmadik pedig fogyasztási cikkeket állít elő);
- akadályok hiánya az áruk - mind a fogyasztói, mind a nyersanyagok - exportjában és importjában;
- a tőke szabad mozgása az országok között.
A nyitott gazdaság hagyományosan két típusra oszlik: egy kis típusú nyitott gazdaságra és egy nagy típusú nyílt gazdaságra.
A kisgazdaság a gazdasági uniók létrehozása az országok között (például a Vámunió, az Európai Unió). Ezekben a szakszervezetekben széles körben használják a termelés együttműködését, az alapok befektetését, az ipar termékeinek felhasználását és az unió részét képező államok alapjait.
A nagy gazdaság részesedése a világ megtakarításaiból és beruházásaiból jelentős, ennek következtében nagyobb hatással van a világ összes árára és az erőforrások elosztására.
Bármely gazdasági rendszerben minden összekapcsolódik, ezért a gazdaság makrogazdasági modellje magában foglalja az operatív tevékenységeket mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Ez egy nyitott gazdaság.